Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 213 úgy hogy tán felmentve is érezhetném magam e kérdés vitatásától; de miután e nézetnek ma is számos hive van,l) kiknek ez képezi az ági örökösödés eltörlése mellett egyik főérvét, mert rendszerint akéot okoskodnak, hogy az ősiség azonos a hűbériséggel; az ági örökösödés épen úgy kifolyása az ősiségnek, mint hüberi javakban megállapított örökösödés a hűbériségnek. Miután a hűbériséggel az azzal kapcsolatos öröklési rend mindenütt, hol az fennállott, eltöröltetett, természetes, hogy nekünk is, ha az 1848: XV. törvényczikkel őszintén ki akarunk békülni, el kell törülnünk az ági öröklést és az ősi és szerzett vagyon között fennálló különbséget; vagy is miután a következtetés szorosan feltett kérdésünkbe vág, annak megczáfolhatása végett a kiindulási alap helytelenségének kimutatását nem mellőzhetjük. Maga a felfogás is, mely a germán népnél jelentkezik, s mely megteremté a hűbériséget, s ama felfogás között melyre a magyar népnél találunk, s mely a vérszerződésben találva első kifejezését, alapja lett az ország szervezetének, és a birtokrendszernek akkor is, midőn az az ősiséggel nyerte befejezését — nyilván feltünteti a két rendszer közötti különbséget. A germán népnél ugyanis tisztán a magánjogi felfogás lép előtérbe; e felfogás szolgált a hűberrendszernek is alapjául. A hűbérúr és hűbérnök közötti szövetség tisztán magánjellegű volt, s szerződésen alapult. A népvándorlás lezajlása után a nép a rend után sóvárgott, s e végből a tehetetlen a hatalmasokban szövetségeseket keresett, kiknek személyét s vagyonát védelme alá helyezte, lekötvén nékiek hűségét, s megosztván vélők tulajdonát. Az a viszony, mely ezáltal közöttük létrejött, két egyén között kötött, s tisztán magánjogi jellegű szerződés volt. Nem az államért, hanem köv. lap.) Kuncz Ignácz : A hűbér rendszerről különös tekintettel a magyar jogtörténetre (az 1872. évi »Jogtudományi Közlöny« 24. , 25. és 26. számaiban.) *) így Krajner Imre: »A magyar nemes jószág természete Verbőczy koráig, tekintettel a külföldi jogokra«, czimű művében vitatta, hogy sa magyar nemes jószág magánjogi tekintetben mindenkor hűbéri természetű volt (97 — 98. lap) kinek nézetéhez csatlakozott Benczúr János is: a magyarországi hitbizományok átalakitásáról irt pályaművóben (111. lap.) Ujabban Szokolay István Örökösödési törvényeink múltja s jelene az 1862. évi ^törvényszéki csarnokban megjelent értekezésében vitatta e nézetet; melyet Vajkay (Tanulmányok a német jog és történelem köréből 115 — 116. lap) is osztani látszik.