Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 20fi — A végrendelkezés a törvény által határozottan ugyan korlá­tolva nincs, de annak egész összefüggéséből kitűnik, hogy a szabad rendelkezés csak is arra az esetre van megengedve, ha leszármazó örökösök nem maradtak. Ugyanis midőn a nő s gyermekek öröklési jogáról szól a törvény, azokat minden további feltétel nélkül az el­hunyt örököseként jelöli ki, míg az oldalrokonok örökösödési jogát csak arra az esetre állapítja meg, ha az örökhagyó vagyonáról nem rendelkezett. Tehát a rendelkezés lehetőségét csak is ez utóbbi esetben tételezi fel. Mi különben a városoknak adott szabadalom­levelek folytán, melyekben leszármazó örökösök hátrahagyása ese­tén a végrendelkezés általában ki van zárva, önkényt következik is. A végrendelkezés történhetett esküdtek és a lelkész előtt, de történhetett az más, kifogás alá nem eső tisztességes személyek előtt is, kiknek azonban számuk nem volt meghatározva.1) Az egész jogkönyv, korát tekintve, oly rendszeres munkálat, mely a városi viszonyoknak rendezett voltáról tesz tanúságot, úgy hogy nyilván látható, hogy már e korra is alkalmazható Botka Ti­vadar az a megjegyzése, hogy a megyék hátrább maradtak a váro­soknál mennyiben megelőztették magukat általuk rendszeres kó­dexek szerkesztésében.2) ]) »YVo ein mensch stirbt, das zu seinen tagn kommen ist, was der mit seinem gvete schafft für ersamen und unvorsprochen leuten, oder für den Ge­scbwornen und einem bvister, das soll statt bleiben.« U. o. 208. 1. 3) Tanulmányok a magyar vármegyék szervezetéről. (Budap. szemle uj folyam I. k. 190. lap.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom