Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

- 197 — ják azt is, hogy azok egy részről királyi helybenhagyás mellett történtek1), és hogy azokban csak is a családtagok javára foglaltatnak intézkedések, teljesen egyezőleg azzal az elvvel, miszerint élők között a család tagjaira történt vagyonátruházásoknál a család beleegyezése nem igényeltetett, s a tulajdonos a család körében szabad rendelkezési joggal birt. Annak, hogy családi vagyon idegeneknek hagyományoztatok volna, példájára nem akadunk. A végrendelkezési szabadságra először főleg Kálmán idézett törvénye enged következtetést, de hogy ez érvényre nem emelkedett, épen az arany bulla felhivott IV. czikke tanusitja, melyre nem lett volna semmi szükség, ha a végrendelkezési szabadság érvényt nyert volna2). De merjük állítani, hogy ez igy maradt az arany bulla után3). Tanusitja ezt IV- Bélának egy 1256. évben kelt okmánya, mely a királyi helybenhagyás mellett is csak a rokonok javára engedi meg a végrendelkezést8), sőt még akkor is, midőn III. Endre a királyi helyben hagyás szükségét megszüntette, a végrendelkezést az egyházon kivül csak a rokonok vagy a házastárs javára engedte meg.á) Az öröklött vagyon családi jellege tehát örökösödés esetén >) így p. o. Nagy Imre közli Bárány Hypolitnak 1212. évben kelt végrendeletét, melyet II. Endre király azért erösitett meg, mert; »testamentnm sine liberis decendencium, si cum favore vegio coelebratum fuerit non debet . . . post auctoris sui obitum adnichilari. L. Vajkay: Tanulmányok a német jog és tarténelme köréből 84. 1. 2) V. ö. Simon Florent: a magyar örökjog es örökösödési rendszer (az 1869. évi »Jogtudományi Közl.« 47. számában). 3) A királyi helybenhagyás szükségét IV. Béla is hangsúlyozza, mondván : »praeter nostram conscientiam et eonsensum juxta obtentum regni nostri cons svetudinem fieri non poterat«. V. ö. Zalay i. m. 11. lap. Különben a királyi helybenhagyás szükségét számos okmányokkal bizonyítva kimutatja Szlemenits is a királyi consensus viszontagságairól az akadémiai évkönyv III. köt. 3 oszt. 123—. 124. lap. Ujabb érvekkel s bizonyitékokkal támogatja e nézetet Hajnik Imre is i. m. 320. s köv. 1. 4) »Provida regno circumspectio sic sólet subditis prospicere, ut si desit eis solatium liberorum, tamen de propinguin sius haeredes substituere et pariter successores beneficio principali. — Codec dipl. IV. k. 3. r. 378. 1. 5) »Item concessimus, quod si quis nobilium sine herede decesserit, possesiones sic decedentis haereditariae, emtitiae et etiam acquisitae nulla tenus debeant confiscari, sed idem decedens propinquis aut alicui propinquorum, vei uxori aut. etiam eclaesiis pro remedio animae suae legare in morte aut conferre jn vita cuicunque voluerit liberam habeat facultatem, 1291. évi XXVI. tczikk,