Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 8 — férjének, hanem alárendeltje, kit vétel útján szerez, s a szülék szabadon adják el leányaikat anélkül, hogy ehez azok beleegyezése igényeltetnék. A többnejűség ugyan meg van engedve, de azt a törvényhozók lehetőleg korlátolni törekedtek ; ide czéloz Mózesnek az a törvénye is, mely szerint a főpapoknak a több nejüséget megtiltotta : mintegy ezzel kivánván példát adni a népnek. A többnejűség korlátolása lebegett a talmúdisták szeme előtt is, midőn átvették a Korán azt az intézkedését, hogy négy nőnél többet tartani illetlen dolog. A család szoros egységével kapcsolatban állott a családi vagyon megőrzésére való törekvés is, mely még akkor is érvényt nyert, mikor a vagyon elidegenitése, bizonyos feltételek között megengedtetett. A családi vagyonnak a család részére való fenntartása vonta természetes következményként azt is maga után, hogy a mózesi zsidó jog szerint a végrendelkezés meg volt tiltva1), szabad volt azonban az atyának életében osztályt tenni gyermekei között, melyben az egyik gyermeket a nagyobb osztályrész kedvezményében részesíthette, de sem valamelyik gyermekét kizárni, sem a családhoz nem tartozókat a vagyonban részesiteni joga nem volt. A zsidó örökösödési jog nevezetes sajátságaiként emlithetők különösen: a) a férji ág előnye a nö ág felett, ez oly mérvben nyer kifejezést, hogy csak is az atyai ágról való rokonok birnak öröklési joggal s ehez képest: leszármazó nem létében örökösödik az örökhagyó atyja, s illetve kik attól származtak; tehát az örökhagyó testvérei s azok leszármazói. Ezután következik az elhunyt atyai ágról való nagyatyai ága, vagyis az apai nagyapa, az apa testvérei, az elhunyt apa unokatestvérei stb. Az anyai ágról való rokonság nem nyújt igényt az örökléshez elannyira, hogy még az anya sem örököl gyermekei után, viszont azonban ez nem áll; mert a gyermekek anyjuk után birnak öröklési joggal. ') Vitatták ugyan többen, hogy a zsidó jog szerint a végrendelkezés meg lett volna engedve, de mint Gans meggyőzően kimutatta, a felhozott példák csak azt tanúsitják, hogy az atyának gyermekei között életében osztályt tenni jogában állott. Lásd i. m. 150. Hirsch-Fassel szerint azonban egyes hagyómányozások meg voltak engedve, L. i. m. 277. 1.