Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

Az ősi és szerzett vagyon közötti különbség abban nyilvánul, hogy a szerzett vagyont a családfő tetszése szerint bármikor is feloszthatja ; az ősi vagyont azonban csak akkor, ha nincs reménye arra, hogy gyermekeket nemzhessen. Az ősi vagyonnak, mint a család közös tulajdonának jellege elannyira határozott kifejezést talál a hindu jogban, hogy az ösi vagyont az atya, gyermekeinek beleegyezése nélkül, eladni sincs jogositva, sem a felett egyik gyermek előnyére, vagyis olyképen, hogy a vagyon felosztása alkalmával abból egyik gyermekének nagyobb osztály részt juttasson, mint a másiknak, rendelkeznie nem szabad. Ellenben a szerzeményi vagyont a szerző életében elidegenítheti s fiai között tetszése szerint feloszthatja. Az ősi és szerzeményi vagyon közötti különbség azonban csak az újabb törvények müve. Az előtt általában elv volt, hogy a vagyon a családnak szereztetik, és a család egyes tagjai ennélfogva a maguk javára oly vagyont, melynek kizárólagos tulajdonjoga illette volna őket, nem szerezhettek. A család minden tagja egy közös czélra működött, azon a téren, melyet a közös családi érdek számára kijelölt. A mely családtag oly iparüzletet folytatott, melynek terményei más családhoz tartozó iparos müveivel felcseréltettek, ingyenes ellátást nyert saját családjától, de a cserébe kapott iparmüvek a család czéljaira fordíttattak. Ámde a forgalom élénkülése e részben sem maradhatott hatás nélkül. Kezdetben csak az iparüzlet által szerzett vagyon 2/3. része lett a szerző szabad rendelkezése alá bocsájtva, utóbb ez a jogo sítvány kiterjesztetett azokra az ingatlanokra is, melyek ősi vagyont képeztek, és a család egyik tagja által szereztettek vissza, de ezeknek csak 1ji része vált a szerző tulajdonává. A szerzésre eként nagyobb lévén az ösztön, a szerzés mindinkább nagyobb mérvben kezdett terjedni, s ezzel együtt szaporodtak azok az esetek is, melyekben a vagyon szerző egyének a családi kötelékből kiléptek, mig végre kimondatott, hogy szerzett vagyonának mindenki teljes mérvben való tulajdonosa. Ez elv felállítása folytán az ingó és ingatlan javak közötti különbség egészen háttérbe szorult s a javak minőségére való tekintet nélkül érvényt nyert a szerzett javak feletti szabad intézkedés,