Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)
I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre
— 128 — akarat nyilvánítása, nem a végrendeleti öröklés, mint a római jog szerint, mely azon alapszik, hogy öröklés csak a tulajdonjog kifolyása, melynek átruházása a tulajdonos egyéni akaratától van első sorban feltételezve, mely akarat kihathat a siron tuli időre is, s azért a ki tulajdont szerzett, azzal minden időre kihatólag szabadon rendelkezhetik; l) hanem a germán jog felfogása, vagyis a családi kapocs, s a családi vagyon közösségének erre alapitott eszméje, melynél fogva az egyes családtag vagyonában a többi családtagok öröklési joga magán a törvényen alapszik,2) mely mellett az egyéni akarat csak másod-sorban s csak bizonyos esetekben jő tekintetbe. Láttuk, hogy a forradalom előtt Francziaország egyik részében, melyben a római jog dívott az egyik, mig másik részében a másik, vagyis a germán felfogás, habár nem is a maga teljes tisztaságában, de lényegileg még is fennállott. Már a forradalom első éveiben kezdettek azon fáradni, hogy az örökösödési rendszernek különbözősége radikális módon kiegyenlítessék, s a demokratikus alapon nyugvó államszervezettel összhangba hozassék. Ennek folytán nemcsak a successio ex pacto et providentia majorum,« s az elsőszülöttség, vagy férfiak előjogai a nők felett, hanem a vagyon minőségének és eredetének befolyása az örökösödésre a »paterna paternis« »materna maternis« elv is eltöröltetett, és leszármazók nem létében a vagyon két egyenlő részre osztatott fel, melynek egyik része az atyai, másik része pedig az anyai oldalrokonokra szállott; s egyúttal az élők közötti ajándékozás, valamint a végrendelkezési jog is szoros korlátok közé szoríttatott, nehogy az örökhagyó intézkedései által a vagyonnak egy kézben való összpontosítása léttesitessék s így a vagyoni viszonyok lehető egyenlősítése ez uton is megakadályoztassék. A polgári törvénykönyv alkotásakor ugyan a tiszta demokrat irány már háttérbe szorult s a monarchiái államformára való viszszatérés alapja meg volt vetve, de még bizonytalan volt, hogy az uj államformánál az aristrokratikus, vagy demokratikus irány lesz-e a túlnyomó. E bizonytalanság kihatott a magánjog alkotására is s különösen az öröklési jogra, melyben a biztos alap és következetesség hiánya nem egy helyen válik feltűnővé. *) V. ö. Puraqirín i. m. 100. 1. 2) V. ö. Bauerhrand i. m. 180. 1.
