Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 112 — mint az előtt bármikor. E század a római jog mivelésének fénykora volt. Mióta Savigny a Corpus Jurist felfedezte, a római jog mivelése új lendületet nyert, és a német jog tudomány kiindulási pontja a római jogtudomány lett. A mai romanisták szorosabb bivei a római elvek s intézményeknek, mint bármely kor románistár, az »usus modernum Pandectarum«-ból kiküszöbölték a német jog-elveket és a magán jog majdnem egész terét a római jog foglalta el. Habár tagadhatlan is, hogy e mellett ujabb időben a német nemzetiség érzete a hazai jog iránt való vonzalmat felébresztvén, a német jogtudomány mivelése és a német jogelvek érvényre juttatásának munkája is megkezdetett, és az igen kitűnő szakférfiak foglalkoznak vele, eddig inkább történeti jelentőségű, mint dogmatikai kérdéseket sikerült megoldania. A német jog a partikuláris törvényekben van kisebb-nagyobb mérvben fenntartva, melyeknek azonban a római jog általános jelentősége mellett tudományos mivelése igen elmaradt, s ezért a tudományban alárendelt helyzetet foglalnak el. minélfogva bátran állithatni, hogy ma is az idegen római jog képezi a tulaj donképi magán jogtudományt Németországban *). i) V. ö. Sohm id. ért. 269—273. lap.