Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 108 — Hogy az idegen jog ily vonzódással találkozott, még kevésbé lesz feltűnő, ha a dolgot nem a mai kor szemüvegén nézzük keresztül, hanem a középkor általános jellegét és gondolkodás módját kellőleg latba vetjük. A középkor egész iránya általában kozmopolitikus volt, mi a keresztyénség eszméjének kifolyásaként tekintendő; a keresztyén eszme nem ismert nemzetiséget vagy nemzetet, csak keresztyéneket, kiknek egy akolban egy pásztor alatt leendő egyesitésére való törekvés a nemzeti önérzetet és a nemzeti önálló fejlődést egészen háttérbe szorította 1). Ez irány elterjedése annál természetesebb volt, mert az egyház mellett a császári hatalom is igen előmozdította. Maga a császári hatalom is szeretett a római kúriával való versengésében, mint az összes keresztyének feje feltűnni; e felfogása mellett tehát iránya nem lehetett nemzeti, mi nagyszerűségét csak gyengithette volna 2), hanem inkább készséggel kapott azon a felfogáson, mely hatalmának általánosságát, a maga eszményi nagyszerűségében képes előtérbe helyezni. E helyzetet igen ügyesen kizsákmányolta a gloszátor iskola, azt a hitet terjesztvén, hogy a római jog tulajdonképen római császári jog (jus caesareum), mely eredetét a császári hatalom önkényétől vette. E hit a német császároknál, kik magukat a római császárok utódjaiként szerették tekintetni, annál inkább tárt karokkal való elfogadásra talált, mert a római jognak a császári hatalomról való absolut tanai hatalmuk növelésére igen alkalmas eszközül szolgáltak; s azért a római jog terjesztését minden uton és módon előmozdították, nyiltan azonban csak Maximilián császár lépett ki a sikra, midőn 1495-ben az újonnan alakitott »Reichskammer-Gericht«-et utasitotta, hogy a birodalmi irott törvény alapján, mely alatt a római jog értetett3), szolgáltasson jövőre törvényt és igazságot. E rendelet biztosította a római jog uralmát, mely ez időtől fogva oly elterjedést nyert, főleg az ez előtt római uralom alatt állott s Italiával szorosabb összeköttetésben álló déli Németország*) L. Fitting irodalmi szemléjét Grünhut idézett folyóiratában 775. 1. 2) V. ö. Fitting i. h. 776. lap. 3) Az ekként elfogadott római jog azonban nem a Corpus juris volt, nem a Pandekták recipiáltattak, hanem az olasz jogászok »Usus modernus pandectaium«-ja. Csak ujabb időben Savigny volt az, ki a tiszta római jog forrásához ve. zette a tudományos világot. L. Sohms id. ért, 258. lap.