Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)
I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre
— 101 — szerzemény a szó szoros értelmében vétetik, vagy is csak az tekintetik közös szerzeménynek, mi közös eszközök felhasználásával szereztetett; ennélfogva a mit a király a házastársak egyikének ajándékozott, annak kizárólagos tulajdona marad, valamint az is, mit az egyik házastárs saját eszközének felhasználásával, vagy saját vagyona jövedelméből szerez, annak kizáró tulajdonát képezi. E közszerzeményi jog tehát a magyar törvény részbeni felfogásától lényegesen különbözik. b) A Siebe Partidas, vagy is az emiitett törvények másodika és pedig nagyobbika, mely a tudományosság ostentacziójával, a nyugothi góth, a római, a kánoni és a hűbéri jog vegyülékéből áll, s ellenmondásokkal telve van, kevésbé érdemel figyelmet, miért is annak egyszerű felemlitését elegendőnek tartjuk. III. A Portugált jog alakulására a római jog befolyásának nyomait első sorban már a házassági vagyonjogra vonatkozó intézkedéseknél találjuk. Elv ugyan is a vagyonközösség, de a házastársak közös akaratjával az megszüntettethetik s ekkor a római dotalis rendszer nyer alkalmazástl). Az öröklési jog többi részeit illetőleg is igen nagy befolyással volt a római jog, melyből a Fueró juzgó intézményeivel kapcsolatban alakultak a portugallok öröklési jogszabályai. így: A végrendeletek kellékeit illetőleg, előbb a nyugoti góth jog szabályai voltak érvényben, majd azonban a római jog nyert érvényt, melynek ide vonatkozó intézményei a királyok által, az illető törvény-gyűjteményekbe is felvétettek. A végrendelkezési szabadság a lemenők s felmenők köteles része által volt korlátolva, mert ily esetben azok a vagyonnak csak ^3 részéről rendelkezhettek és 2/3 részét minden teher nélkül tartoztak a szükség örökösöknek hátrahagyni. Helyt foglalhatott azonban a kitagadás, és a kitagadás okai ismét a római jogból lettek átvéve. A törvényes öröklés rendje is kevés kivétellel a római jog 118 novellája alapján határoztatott meg; az e részben a római jogból történt eltérések közül felemlitendő, hogy a törvénytelen gyermeknek a törvényessel egyenlő örökösödési joga van, kivéve a nemesi ősi javakat, melyekben őket az oldalrokonok is megelőzik az öröklésben. ') L. Gans i. m. III. kötet 464. lap.
