Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

Előszó

A ELŐSZÓE mü a magyar tudományos akadémia által kitűzött következő kérdésre készített pályamű: „A Fentartandó-a, tekintettel sajátlagos viszonyainkra,, az ősi és szerzett javak közötti különbség az örökösödésnél, s ha igen,, mily alakban ?" Az ősi és a szerzeményi javak közötti különbség' nem egyes önálló kérdését képezi a magyar örökösödési jognak, melyet az egész jogrendszerre való tekintet nélkül lehetne megoldani. Atfüzödik az az egész öröklési jogrendszeren, s ebbó'l kiszakítva való tárgyalása alapos megoldásra nem vezethet. Eddig is az volt nézetem szerint a főhiba, hogy midőn e kérdés felvettetett, egy pár külföldi régibb törvény idéztetvén, ezzel kimutatni czéloztatott. hogv másutt is hason jogintézmény állott fenn, s erre reáolvastattak az uj, európai törvények ide vágó intézményei, melyekben ily megkülönböztetés többé helyt nem foglal, s nyugodt lélekkel kimondatott, hogy miután a viszonyok a hűbériség eltörlése folytán nálunk is épenugy átalakultak, mint másutt, az ó'si és szerzett javak közötti különbség fentartása nálunk sem bir indokkal. És az a következtetés oly természetesnek tűnik fel. hogy nem csoda, hogy oly számosakat meghódított, s már-már uralkodó nézetté vált, hogy a magyar öröklési jogrendszer, mint önmagát túlélt intézmény, becsülettel többé fenn nem tartható. Ha e nézet helytelenségét tehát kimutatni kivánjuk, az erre vezetó' helyes utat kell felkeresnünk, és nézetem szerint ez az ut nem lehet más, mint az európai jogfejlődésnek szemben állítása a magyar öröklési jog fejlődésé-