Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

77 ján különböző szabadalmakkal éltek. Ezek közül magánjog tekintetében kiváló figyelmet érdemel a jász-kúnok statútuma, mely a hitvestársi és özvegyi öröklésre és özvegyi jogra nézve ma is érvényes szabályul szolgál.1 c) Az egyházi nemesek, helyesebben praedialisták. Eredetüket onnan veszik, hogy régen az ország főpapjai, hogy mindenkor elegendő számú katonákkal rendelkezhessenek, bizonyos földeket hűbéri adományul adtak azoknak, kik magukat ilynemű szolgálatokra lekötelezték. Ez intézmény úgyan ezen alakjában elvesztette alkalmazhatóságát, azonban a praedialisták bizonyos előjogokkal birtak,2 melyek azonban kiválólag közjogi minőséggel birtak és ma jelentőségüket teljesen elvesztették. d) Az úrbéresek, telkes gazdákra, vagyis jobbágyokra és zsellérekre osztattak. Ezek az 1514 : 14. t.-cz. alapján személyes szabadságuktól megfosztatván, azóta örökös jobbágyok voltak. A földesúr irányábani viszonyaikat az urbáriumok,3 s ezek folytán alkotott több törvény,4 magánjogi viszonyaikat pedig 1836 óta szintén több törvény szabályozta.5 Az 1848: 9. t.-cz. alapján az úrbéri kapocs teljesen megszűnt, s a törvény előtti egyenlőség elve tényleg is foganatot nyervén, magánjogi tekintetben a köztük s a többi osztályok közötti különbség azon néhány esetre szorítpolgári elem az uralkodó ; c) a fiumei kerület, melynek patríciusai, midőn Fiume Magyarországhoz visszacsatoltatott, az országos nemesek közé kérték magukat felvétetni, de e kérelmük megtagadtatott, minek folytán e kerület ben is a magyarországi városi polgárok joga vált uralkodóvá, s a patriciusok egyszerű választott községi tagokká váltak; d) a jászok és kunok kerülete, kik között a redemtus és irredemtus közötti különbség birt nevezetes befolyással 1745 óta, mely évben a kerület redemtus lakosai magukat visszaváltották. I. Lipót ugyanis ezen kerületeket 500,000 írtért a német rendnek elzálogosította, melyből azokat a rokkantak házának alapja váltotta magához, s ez utóbbiaktól váltották azután magukat vissza a jász-kunok, s azok, kik a váltsághoz járultak, voltak a redemtusok, kik a földvételben elsőbbséggel birtak, a vének és szomszédok után ; Statútum VI. §. 4.; e) a hajdú városok, a hat hajdú város szabadságának alapítója Bocskay István erdélyi fejedelem volt, ki Korponán 1609. decz. 12-én kiadott privilégiumában azokat megnemesítette, mindamellett országos nemeseknek el nem ismertettek, csak bizonyos szabadalmakat élveztek. L. Kelemen i. m. 302. s köv. 1.; Frank 144. s köv. 1.; Wenzel i. m. I. k. 216. 1.; Gyárfás István. A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogos fejtegetései. Bpest, 1883. 1 Ideigl. trvkezés szab. 17. §. V. Stat. 1. lent az örökjogban. Ezen örökjogi jogszabályokkal kapcsolatban érvényben vannak a közszerzői minőséggel járó s tisztán örökjogi s nem tulajdonjogi jogigények is. 2 Pld. a katonai szállásadás, a praediális bírtok utáni adófizetés és a vámfizetéstől mentek voltak. Frank i. m. 123. s köv. 1. ; 1. Ozorai József. Az egyházi prsediális nemesek és birtokuk. Esztergom, 1887. 3 A magyarországi urbárium 1767-ben, a bánsági 1780-ban, a horvátországi 1780-ban, a szlavóniai 1737-ben adatott ki. L. Frank i. m. 127. s köv. 1. 4 II. József 1785. okt. 9. 23219. sz. legf. rendelete által visszaadta nekik a költözködési jogot is, s ezt valamint Mária Terézia urbáriumát magáévá tette az 1791 : 35; 1792 : 12; 1796 : 3 ; 1802 : 6 ; 1805 : 3 ; 1807 : 3 ; 1808 : 9; 1812 : 3 : 1827 : 10 ; 1830 : 14. t.-cz. 5 Ilyenek az 1836: 4-10; 1840 : 7. és 8. t.-cz.