Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

71 í'int történik, hogy mennyi íz van a közös törzs és a távolabbi oldalrokon között.1 A sógorság azon viszony, a mely valamely házasfél és házastársának vérrokonai között fennáll. A mely ágon és ízben rokona valaki az egyik házastársnak, úgyanazon ágon és ízben sógora a másik házastársnak.2 E) A polgári becsület. Kégi jogunk több oly esetet ismert, a melynek következményét képezte a birói itélet által kimondott polgári becsületvesztés ;3 a mely becsületvesztésnek azután azon további következményei voltak, hogy az ekként becstelennek nyilvánított személy sem hivatalt, sem gyámságot nem viselhet, becsületsértés miatt keresettel fel nem léphet, tanú nem lehet.4 Mai korunk szelleme, s az ezen alapuló újabb jogi szabályozás megszüntette a polgári becsületvesztésnek intézményét.5 1 A római számítás úgy az egyenlő, mint a nem egyenlő oldalágon mindkét ág ízeit összeszámítja, pld. a testvérek a római számítás szerint második, a kánoni számítás szerint első ízbeli rokonok; két unokatestvér, vagyis két testvér gyermekei a római számítás szerint negyed ízben, a kánoni számítás szerint másod ízben rokonok, mivel azon ízben állanak a közös törzshez. Érinthető itt, hogy az 1894: 31. t.-cz. 11. s 17. §§. a rokonságon alapuló semmisségi okok és tiltó akadály felállításánál nem alkalmazza a fokok szerinti számítást, hanem megnevezi azon rokonokat, a kik nem köthetnek, illetőleg a kiknek tilos egymással házasságot kötni. 2 A számítás szabálya szerint tehát a nő testvérének gyermeke a férjnek másodízben sógora, mivel másodízben rokona magának a nőnek. — Itt is érintendő, hogy az 1894:31. t.-cz. 11. §. d) szerint az első fokú sógorság, mint házassági semmisségi ok fogalmában a sógorságot megállapító vérrokonság alapulhat akár törvényes, akár törvénytelen származáson. 3 Werbőczy szerint becstelenné válnak : a vértagadók, álarczosok, hűtlen gyámok, hamis okiratkészítők, hamis esküvők; ezenfelül törvényeink azokat, kik a törvényes birói parancsoknak nem engedelmeskednek, kik a letéteményeket eltagadják, kik országgyűlési megvesztegetésben részesek, kik országgyűlésen kívül az ország belső rendjének megháborításával külön adót ajánlanak, kik az országgyűlés rendeleteivel ellenkezőleg alattomos gyülekezeteket tartanak, s azokban az országos törvényekkel ellenkező határozatokat hoznak, szintén becstelenséggel sújtják. * 1563: 78. t.-cz.; Hk. I. 119. §. 1. és 121. §. 4.; II. 29. §. 2.; 1486: 14. t.-cz. 5. §. 5 E szellem már régebben kifejezést nyert hazánkban ; így az 1840. évi büntető törvénykönyvi javaslat 14. §-a kimondta, hogy : «A büntetésnek magában becstelenítő következményei nincsenek)). A végleges és törvényhozásilag kimondott szakítást a régi törvények által ismert s infamiát képező s infámiával járó büntetésekkel szemben az 1878 : 5. t.-cz. eszközölte, habár a szokásjog alapján már előbb is megszűntek alkalmazni a régibb törvények által egyes büntetendő cselekményekre megállapított becstelenséget, infámiát. Maga a btk. a büntetendő cselekményeknek csak időhöz kötött s oly természetű köz- és magánjogi következményeit állapította meg, a melyekkel a közbizalomnak kellett garantiákat nyújtani. Azonban az ország azon részeiben, a hol az osztrák büntető és polgári törvénykönyvek voltak hatályban, léteztek a büntetéseknek ily becstelenítő hatásai, részben pedig némely bünteté-