Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
69 Elmebetegségben szenvednek azok, kik e miatt eszük használatától meg vannak fosztva, legyen ezen kór őrjöngés, csendes ó'rültség vagy eszeló'sség; az elme ezen betegségeinek törvényes következménye az azokban szenvedőknek gondnokság alá helyezése, s annak hiányában is a cselekvőképességnek kizárása, azonban csakis azon időpontokban, a melyekben az elme betegsége tényleg fenforog, a mivel szemben, tehát az ú. n. világos pillanatokban a cselekvőképesség nincs kizárva; nem esik össze ezen betegségekkel a gyengeelméjűség, azonban azért ez is lehet oka a gondnokság alá helyezésnek és kiskorúság meghosszabbításának, s ezzel a cselekvőképesség korlátozásának, ha a gyengeelméjűség oly fokú, hogy a miatt az illető vagyona kezelésére képtelen.1 D) A rokonság és sógorság. Rokonok azon személyek, kiknek egyike a másiktól származik, vagy kik mindketten egy és ugyanazon harmadik személytől származnak. A természetes rokonság szempontjából nem tesz különbséget a házasságban vagy a házasságon kívüli születés, mert a szülő és gyermek itt is a nemzés folytán a vér közössége által vannak összekötve.2 Azonban a jogi következmények és általában a jogi szabályozások szempontjából nem a természetes rokonság képezi a rokonság fogalmának alapját, a mennyiben a positiv jogi szabályozás szabály szerint kizárólag a vakok, némák és siketekre nézve a végrendelkezésnél való tanúskodásból, 1876:16. t.-ez. 2. 16. §§.; továbbá testi betegségtől függhet bizonyos jogi kötelezettség beállása — habár ez nem is képezi annak tulajdonképeni jogalapját — pld. az 1876 : 13. t.-ez. 32. §. értelmében a gazda köteles a cseléd ápoltatásáról s gyógyíttatásáról gondoskodni egy hónapig, ha a szolgálati idő alatt saját és gazdája hibája nélkül lesz beteg, vagy pld. a biztosítási jogügyletnél, 1875 : 37. t.-cz. 498. §. — 1 1877 : 20. t.-cz. 28. §. a), b) ; 1885 : 6. t.-cz. 1. §. Eégibb jogunk az ily kórállapotban sinlődőkre nézve azt rendelte, hogy azok, ha a törvényes kort elérték is, atyjuk hatalma alatt maradnak, ennek halála után pedig mind személyükre, mind vagyonukra gyámság alá helyeztetnek. Hk. I. 124. §. 4. Hasonlókép az 1877 : 20. t.-cz. 8. s 9. §-ai azokra nézve, kik testi vagy lelki fogyatkozás miatt életkoruk 24. évének betöltése után sem képesek önmagukat fentartani vagy ügyeikről kellőleg gondoskodni, a kiskorúság meghoszabbítását rendelik. Az ilyenek tehát továbbra is atyai hatalom vagy gyámság alatt maradnak. V. ö. 1877 : 20. t.-cz. 305. §.; 1881 : 59. t.-cz. 107. és 3263/81. sz. igazságügymin. rendelet, mely a nagykorúaknak a fenti okokból szükségessé válható gondnokság alá helyezési eljárását is szabályozza. Fontos ezen állapotoknál azon időszak, a mely alatt az ily betegségben szenvedő még nem volt gondnokság alá helyezve. Ezen időszakra nézve minden esetben az arra hivatkozó fél tartozik bizonyítani az állított elmebaj fenforgását. L. C. 1890. márcz. 19. 1352/89. sz. Márkus i. m. I. k. 94. 1. C. 1893 máj. 17. 9739. sz. Márkus II. k. 272. s köv. 1. V. ö. még 1894: 31. t.-cz. 127. §. b)—e). L. azonban még a Cselekvőképesség czímü szakaszt; s a gyámság és gondnokságról szóló részt. 2 Frank i. m. 155. s köv. 1.
