Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

61 A holttányilvánítás birói Ítélettel történik, a mely itélet azt mondja ki, hogy be vannak-e bizonyítva azon körülmények, melyek folytán az vélelmezendő, hogy az eltűnt egyén nem élt tovább az Ítéletben megállapított, és naptárilag megjelölendő időpontnál. Ily időpontnak veendő a fenti a) és b) esetben a tíz, illetőleg harmincz esztendő elteltét, a c) pont esetében pedig a halálveszélyt követő nap.1 Ez azonban nem zárja ki annak igazolását, hogy az eltűnt személy tényleg életben van, vagy hogy előbb vagy később halt el.2 Oly esetben, midőn valaki nem a halálozás vélelmét, hanem annak valóban megtörténtét kívánja tanúk által igazolni, hasonlóképen a fentebbi eljárást tartozik megindítani, a melynek alapján a bizonyított halálozás napját az Ítéletnek szintén meg kell állapítania és naptárilag kitüntetnie.3 Azonban a holttányilvánítási eljárás nélkül senki elhaltnak nem vévényes. hanem végrendeleti s bármily örökös kérheti örökösödés czéljából a holttányilvánítási. 16286/875. sz. Dtr. r. f. VUL k. 258. sz. — A házastárs ma már nem kérheti a házasság felbontása végett a holttányilvánítást, hanem akár örökösödés czéljából, akár a nélkül házastársi minősége alapján — 1894: 31. t.-cz. 132. j. Fontos még az ily holttányilvánítást kimondó Ítéletnek hatálya. A törvény értelmében az örökösök csak az örökség birtokba vétele végett kérhetik a holttányilvánítást 1868 : 54. t.-cz. 522. i. b), azonban ma a háziastárs az örökös által kieszközölt itélet alapján épen úgy, mint a maga által kért holttányilvánítási itélet alapján új házasságra léphet, s ez által előbbi házassága megszűnik — 1894 : 31. t.-cz. 132. s 74. §j. — Másra nem terjed ki ezen hatálv s más jogviszonvokban nem is lehet ezen holttánvilvánításra hivatkozni. így C. 1889. okt. 16. 1222. sz. Márkus i. m. L köt. 5Ö2. s köv. 1. Természetes, hogy a házastárs és örökös részére beálló joghatályok minden harmadik ellen érvényesíthetők ezen itélet alapján, s minden harmadiknak csak arra van joga, hogy bizonyítsa, miszerint a halál előbb, vagy még be nem következett. Regelsberger i. m. 253.; Gierke i. m. 374. kiemeli, hogy a holttányilvánítási itélet vélelmet állapít meg, de nem fictiót arra nézve, hogy a holttánvilvánított meghalt, ezért be sem jegyzik ezt a halálozások anyakönyvébe", így Hinschius i. m. 182. L 25. jegyz. Az 1894 : 33. t.-cz. 74. §. szerint' azonban nálunk ez anyakönyvi bejegyzés tárgya. L. még az 1S95. jun. 29. 60.000. sz. belüsvinin. útasítás 76. í-át. 1 1881:59. t.-cz. 90. 1894:31. t.-cz. 73. í. — Ezért helytelenül mondja az 1S68:54. t.-cz. 525. §-a, hogy a biró azt mondja ki, hogy be van-e bizonyítva a halál vagy nem ? mert ezen itélet által csak a halál vélelme állapíttatik meg. még pedig csakis a praesumptio juris meni pedig a praesumptio juris et de jure) erejével, mert ezen itéletileg kimondott vélelem ellenében az ellenbizonyítás meg van engedve. A német ptkv. IS. §-a azon vélelmet állítja fel, hogy a holttányilvánított azon időpontban halt meg, a mely az ítéletben meg lett állapítva; ezen vélelem volt nálunk is előbb, az 18SÍ : 59. t.-cz. 90. §-ban elfogadva. így a magy. ptkv. tervezet 19. i.sa polg. prts. jav. 795. í. — 2 1S81 : 59. t.-cz. 90. §. S ily bizonyítás esetében az. a ki a holttanyilvánítás alapján valamely vagyont vett birtokába, jóhiszemű birtokosnak tekintendő — i. h. —; a holttányilvánítás folytán kötött házasság sem semmis, csak megtámadható. 1894:3*1. t.-cz. 54. f); l e részben alant a Házasságról szóló részt. 3 18S1 : 59. t.-cz. 91. §.