Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
53 hagyott gyűjtemény alakjában sem lettek más erővel felruházva, mint a melylyel önmagukban bírtak. Mária Terézia ugyanis csak az igazságszolgáltatás támogatására s feladatainak könnyítése végett hagyta meg 1768. nov. 14-én kelt leiratával a kir. Curiának, hogy újjáalakulása, azaz 1723 óta hozott Ítéleteit, kebeléből ezen czélból kinevezett bizottság által átvizsgáltassa, ennek alapján gyűjteményt készítsen, mely elvi jelentőségű jogkérdésekben hozott döntvényeit foglalja magában. A bizottság munkálatának eredményét képező gyűjtemény «Planum tabulare»-nak neveztetik, mely a kir. Curia összes üléseiben felolvastatott és a királyné által helybenhagyatott.1 A későbbi döntvényeket 1822-ig Péterfalvi Molnár István rendezte és adta ki,2 1822 óta pedig a kir. Curia minden ítélete nyomtatásban jelent meg.3 A Curia újra szervezése, és a felsőbb bíróságok átalakítása jogilag nem hozott be változást ezen bíróságoknak elvi és állandóan ismétlődő egyező határozatai s azok jogi hatálya tekintetében — a teljes ülési határozatokra vonatkozó rendelkezésektől eltekintve —. Ma is ugyanazon okok vezetnek arra, mint előbb, hogy az ily határozatokban s főleg az állandóan ismétlődő gyakorlatban kifejezésre jutó elvek átmenjenek a jogéletbe, állandóan alkalmaztassanak ; csakhogy ma a jogviszonyokra befolyással bíró behatások s körülmények sokfélesége, másfelől a jogi tudás kiterjedtebb volta s a jogászi kritika nagyobb foka, s az érvényesülni törekvő érdekek erősebb küzdelme mellett nehezebben alakulhat meg —, s marad változatlan valamely elvi álláspont; azonban azért igen sok oly tétele van magánjogunknak, a mely ily birói gyakorlat útján újabban lett megállapítva és ment át a jogéletbe ; miután az alsó bíróságok — erre vonatkozó törvényes kötelezettség nélkül lígyan — a felső bíróságoknak következetesen alkalmazott elvi álláspontját rendszerint magukévá teszik, a mely ekként állandó országos gyakorlattá válik. Azonban azért a felső bíróság ítéletei vagy döntvényei nem alkothatnak jogszabályokat s nem forrásai az objectiv jognak. Legújabban ugyan a törvényhozás a kir. Ítélőtábláknak és a királyi Curiának jogot adott arra, hogy az ellentétes határozatokban kifejezésre jutó vitás elvi jogkérdések tekintetében, polgári tanácsaiknak teljes ülésé1 E gvüjtemény két részre oszlik, az általánosra és különösre, az egyes Döntvények,' a czím és számnak, vagy pusztán ez utóbbinak kitételével idéztetnek ; pld. Dec. 36. hquidorum debitorurn ; vagy Dec. 22. E gyűjtemény teljes czíme : Plánum tabulare, sive Decisiones Curiales per Exc. Deputationem a piae memóriáé Imperatrice et regina Hungáriáé Diva Maria Theresia eatenus ordinatam collecta? et in ordinem redaetae Anno 1796. Az első kiadása 1800-ban, a második 1817-ben jelent meg. Czövek István fordításában megjelent magyarul is Pesten 1825-ben. 2 E gyűjteményben is úgy idéztetnek az Ítéletek, mint a Plánum tabulareben a Döntvények, pld. «Sent. 2. de admonit». 3 A Curia helyreállítása után is folytattatott 1861-ben az ily módon való közzététel, hanem pártolás hiány miatt 1862-ben megszűnt.
