Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Második rész: Különös rész. A vagyonjog
•622 2. Az engedményezés liatálya. Áz engedményezés történhetik élők közötti szerződés, halál esetre való intézkedés, vagy általános jogátháramlás útján. Az engedményezésnél határozott alak csak akkor igényeltetik, ha magára az annak alapjául szolgáló jogügyletre nézve van a törvényben bizonyos alak általában előirva, pld. végrendeleteknél, vagy bizonyos személyek, — így házastársak — által kötött szerződéseknél.1 Az engedményezés hatályára nézve meg kell különböztetni egyrészt az engedményes és adós között, másrészt az engedményes és az engedményező között fennálló jogviszonyt. Az engedményes és adós között a jogviszony ugyanaz marad, mely az engedményező és az adós között fennállott. Az engedményes egészen az eredeti hitelező jogaiba lép, de több jogot mint a mennyivel az birt, a maga részére nem igényelhet. Ebből kifolyólag az adós az engedményes ellen jogosítva van mindazon kifogásokat érvényesíteni, melyeket az engedményező ellen érvényesíteni jogában állott volna ; tehát nemcsak az engedményező ellen fennálló beszámításait, hanem azon ellenköveteléseit is, melyek az engedményező irányában az engedmény keletkezésekor fennállottak.2 De érvényesítheti ezeken felül azon kifogásait, követeléseit és ellenköveteléseit is, melyek őt az engedményes ellen illetik.3 Miután a mai jogelvek szerint az engedményes az adós ellen saját jogánál fogva, s nem — mint a római jog szerint volt — az engedményező procuratoraképen lép fel, ezen jogviszonynak az lenne következménye, hogy az engedményezés létrejötte után az adós érvényesen csak az engedményesnek fizethetne ; azonban a fennálló törvények méltányossági tekinteteknél fogva, ezen szabályt csak bizonyos korlátolásokkal rendelik alkalmazandónak, a mennyiben szabályul tartják, hogy mindaddig, míg az adós az engedményezésről kellőleg értesítve nincs, jogosítva van tartozását az eredeti hitelezőnél lefizetni ;4 jóllehet az a követelés felvételére többé jogosultnak nem tekint1 Ezen kérdésben hivatkozik ezen helyre Schwarcz G. Az engedmény alakja. Magánjogi fejtegetések i. m. 97. 1. 3) jegyz. — L. még C. 1896 jun. 25. 138. I. G. Fabiny I. 306. — Nem érvényességi kellék az engedményezett követelésre vonatkozó okmány átadása ; így C. 1897 nov. 10. I. G. 291. — u o III. 151. —; 1898 decz. 22. I. G. 417. — u. o. IV. 228 — oly engedményről szól, a melynél a vételárhátralékról kiállított kötelezvény, az eladóval való megállapodás alapján, harmadik személy — mint hitelező — részére állíttatott ki. 2 L. Frank i. m. 610. 1. így az osztr. ptkv. 1395.; szász trv. 975. §.; zürichi trv. 1037. §.; bajor jav. 156. cz.; drezdai jav. 335. cz. ; német ptkv. 404. s 406. §§.; magyar ptkv. 1262. §. L. C. 1888 jan. 23. 8035. Dtr. XX. 52. az eredeti hitelező elleni kifogások felhozhatók az engedményes ellen ; 1885 •apr. 16. 1942. u. o. XII. 47. a beszámításnak helye van az engedményező ellen, az engedményezés idején fennálló követelések alapján. 3 L. az előző jegyzetben idézett törvényhelyeket. 4 így Frank i. m. 609. 1. s az európai régibb és újabb törvények is ;