Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

605 érvényesnek ismeri el, de csak akkor, ha a felek közt a szabályozni szándékolt jogviszonyra, illetőleg ha a kötendő szerződés lényeges részeire nézve teljes megállapodás jött létre.1 A végleges szerződéshez még közelebb áll azon eset, mikor a szerződés főpontjaiban létrejött, azonban annak alakszerű végleges kiállítása bármely oknál fogva meg nem történt, vagy meg nem történhetett. Ez az úgy nevezett szerződési pontozat (punctatio). Ennek érvényét is elismeri hazai joggyakorlatunk, azonban az osztrák törvény szabályaival egyezőleg2 csak akkor, ha e pontozatok irásba foglaltattak s a felek által aláírattak, — de még ekkor is csak azon kötelezettségek érvényesíthetők a pontozat alapján, melyek abban határozottan benfoglaltatnak. 3. A szerződések alakja. Altalános elvül szolgál mai hazai jogunkban és joggyakorlatunkban^ hogy a szerződések a felek tetszése szerint bármily alakban köthetők,3 tehát rendszerint érvényes a szerződés, akár szóval, akár írásban, akár tanúk előtt, akár tanúk nélkül köttetett. Vannak azonban e részben kivételek, a mennyiben bizonyos jogügyletek csak Írásban, közhitelű személyek előtt, bizonyos meghatározott (ügyleti vagy ünnepélyességi) tanúk előtt, vagy bizonyos szavak használatával létesülhetnek érvényesen.4 Azon ügyletek, a melyek érvényese^'csak közjegyzői okiratban jöhetnek létre, a következők :5 * C. 1874 máj. 18. 3231. Dtr. r. f. XII. 178. 2 Az osztr. ptkv. 885. §-a szerint ha alakszerű okmány úgyan nem jött létre, hanem a főbb pontok felől fogalmazvány készíttetett, s az a felek által aláíratott, az ily fogalmazvány által is megállapíttatnak az abban foglalt kötelezettségek; ez alapon 1. C. 1897 ápr. 7. 19. I. G. Fabiny II. 309. 1. (erdélyi eset). 3 Régibb hazai jogunk szerint, különösen a tulajdonjog átruházására irányzott, valamint a zálogos szerződéseknél másként volt; s azért ezen szabály csak a ma érvényes hazai jogra nézve nyerhet alkalmazást. L. különben pld. C. 1896 jun. 12. 142. I. G. Fabiny I. 284. 1. 4 L. az általános részben 223. s köv. 1. 5 Ezektől meg kell különböztetni azon ügyleteket, a melyek úgyan érvényesen jöhetnek létre, akár szóbelileg is, de a melyekre nézve okmánybizonyítékul csak közjegyzői okirat szolgál, — tebát tanúval bizonyíthatók, de magán okmánynyal nem —. Ilyenek az 1886:7. t.-cz. 21. i-a szerint: O) líozomány' átadásáról vagy átvételéről kiállított elismervények, akár a házastárs vagy jegyes, akár más részére állíttatnak ki; a mely elismervények azonban a harmadik személylyel szemben csak akkor bizonyítanak, ha a házasság kötésétől, s a mennyiben a hozomány később vétetik át, a bizonyítandó átvétel napjától számítandó 3 hó alatt adatnak ki; b) a házastársak vagy jegyesek által egymás részére kiállított okiratoknál, a mennyiben azok mint bizonyító okiratok harmadik személyei szemben használtatnak; c) a vakok, ^iketnémák, olvasni nem tudó siketek vagy írni nem tudó némák által kiállított minden okiratnál, a mennyiben a jogügylet megkötésénél személyesen járnak el.