Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

592 2. Az értékpapírokra vonatkozó egyes jogviszonyok. 1. Az eladó felelősségét illetőleg. Az eladó szavatol a követelés valódiságáért, vagyis azért, hogy a papir valódi, hogy az nem cselekvőképtelen személy által van kiállítva és nincs megsemmisítve ; ellenben nem szavatol a követelés behajthatóságáért.1 2. Kiváló fontossággal bir azon kérdés, hogy van-e az értékpapírokra vonatkozólag tulaj donkeresetnek (rei vindicatio) helye ? E részben mindenesetre különbség teendő a névre és a bemutatóra szóló értékpapírok között; mert a bemutatóra szóló értékpapíroknál azok tulajdona a birtokost illetvén, harmadik jóhiszemű jogszerzővel szemben a tulajdonkereset ki van zárva ; ellenben a névre szóló értékpapírok hátirat útján ruháztatván át, ha az átruházás nem valódi, harmadik jóhiszemű birtokos ellen is van helye a tulaj donkeresetnek.2 Az adós mindazon kifogásokat érvényesítheti, melyek az okirat valódiságát támadják meg, vagy melyek a valódiság megtámadásából származnak ; továbbá azon kifogásokat, melyek őt a papir ez időszerinti tulajdonosa, mint ilyen ellen megilletik ; de nem olyanokat, melyek az előző i. m. II. 96. 1. 4) s 97. 1. •) jegyz.; Kiss M. i. h. 342. laphoz irt 1. jegyz. 4. pont. — Az Apáthy-féle javaslat szerint — i. m. 11. 1. —, a takarékpénztári könyv azt követeli meg, hogy határozott névre, de mégis bemutatóra legyen kiállítható; a kiállító a birtokost hitelezőjének tekinthesse a nélkül, hogy köteles lenne vizsgálni a szerzés jogczímét, de másfelől kétség esetében a tényleges birtokos irányában ne legyen köteles feltétlenül a teljesítésre. A takarékpénztári betétkönyvre alkalmazható, természeténél fogva — 1. Endemann i. m. 881. 1. 3) jegyz. — a német ptkv. már említett 808. §., s a magyar ptkv. tervezet ezzel egyező 1761. §., a mely szerint a hitelező itt minden birtokosnak fizethet a nélkül, hogy köteles lenne vizsgálni az azonosságot, vagy jogosultságot, ellenben a birtokos nem követelheti a teljesítést. Azonban igen természetes, hogy az alapszabályok stb. tartalmazhatnak ellenkező intézkedést; így C. 1887 decz. 23. 5678. Márkus I. 254. szerint a takarékpénztár az alapszabályok szerint köteles a bemutatónak fizetni. — Önmagukban véve nem képeznek ily bemutatóra szóló papirt, hanem csak nyugtául, igazoló s ellenőrzési jegyül szolgálnak a mindennapi élet azon nagy számú belépő-, fürdő-, stb. bérleti jegyei, a melyeknél gyakran sem a szolgáltatás, sem a magát kötelező személy sincs kitüntetve; azonban az ily jegyek is tekinthetők bemutatóra szóló papíroknak, ha a forgalmi élet a concret esetben ily jelentőséget tulajdonít annak; 1. e részben Kiss M. i. h. 342. laphoz irt 1. jegyz. 5. pont; Endemann i. h. 883. 1.; Kuhlenbeck i. h. 171. s köv. 1.- német ptkv. 807. 1. 1 A követelés behajthatóságáért való szavatolás a felek akaratával ellenkező kötelezettséget róna azokra. 2 Kirchstátter i. m. 613. 1.; Siebenhaar i. m. 580. s köv. 1. 1875: 37. t.-cz. 300. §. A takarékpénztári könyvekre nézve volna kivétel teendő, mert jóllehet az ilyen könyv esetleg névre szól, miután mégis nem átruházás, hanem a könyv birtoka által szereztetik meg a követelési jog, az az átruházás kérdésében a bemutatóra szóló papírokkal esik egy tekintet alá. C. 188^ évi 4440. Márkus I. kiad. I. 564. 1. szerint harmadik személyekkel szemben a névre szóló takarékpénztári könyv tulajdona mindig azé, a kinek nevére a könyv ki van állítva.—