Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Második rész: Különös rész. A vagyonjog
559 Mint a kötelmi jog fentebbi fogalommeghatározása tanúsítja, a kötelemnek két oldala van; egyrészről a szolgáltatásra való kötelezettség, másrészről azon jog, melynél fogva a másik fél a szolgáltatást követelni jogosítva van, képezi annak tartalmát. A korábbi római jogban a kötelem előbb említett oldala, vagyis az adós szolgáltatási kötelezettsége állott előtérben. A római jog az adóst a kötelem tárgyaként fogta el; tehát csakis az adóst magát tekintette annak, kitől a hitelező kielégítését követelhette.1 A mai kötelmi jognál a helyzet megfordítva áll. Ennek lényege abban áll, hogy hitelező kielégítést követelhet, s az adós teljesítési kötelezettsége ezen kielégítésre szolgáló első' s közvetlen eszközként, de nem a kötelem jellegeként tekintetik. A jogosított és kötelezett személye a kötelem tárgya mellett háttérbe szorul. Ebből folyik, hogy az előmutatóra vagy rendelvényesre szóló értékpapíroknál, a hitelezők változása mellett is azonos marad a kötelem; szintúgy fenmarad a régi kötelem, ha az előbbi adós helyébe más egyén lép is.2 2. A biróilag nem érvényesíthető vagyis természetszerű kötelem. (Obligatio naturális.)3 Vannak oly kötelmek, melyeknek birói úton való érvényesítését a törvény meg nem engedi úgyan, azonban a nélkül, hogy azok tiltva, vagy érvénytelenek lennének; s azért ha teljesíttettek, a kötelezett sem a kötelem érvénytelenítését, sem annak, a mit a kötelem folytán szolgáltatott, visszatérítését nem követelheti. Ezen kötelmeket a római jog természetszerű kötelmeknek (obligatio naturális) nevezte el, minthogy teljesítésüket, bár biróilag nem érvényesíthetők is, a természeti ösztön sugalja. Ily kötelmek hazai jogunkban sem ismeretlenek. Ilyen pld. azon eset, a midőn valaki az Írásban kikötött 8 %-nál magasabb kamatot — a mely birói úton nem érvényesíthető — megfizette, ezen többletnek visszafizetését nem követelheti.4 Ilyenek joggyakorlatunk szerint a szerencseszerző1 Brinz. Ueber den Begriff der Obligation. Grünhut. Ztschr. f. P. und öff. R. I. 24. 1. A későbbi római jog azonban már nem zárkózhatott el annak elismerése elől, hogy a hitelező a kielégítéssel beérni tartozik, ha ez adósának minden közreműködése nélkül történt is; 1. Dernburg i. m. II. 2. 1. 2 L. Dernburg i. m. II. 2. 1. 3 L. pld. Endemann i. m. 417. 1. 1) jegyz.; Zsögöd. Fejezetek i. m. II. köt. 123. §. (naturális [reflectiv] obligatio); Katona i. m. 12. s köv. 1. (Birói úton nem érvényesíthető; kereset nélküli kötelmek); — s példaképen 1. a német ptkvből pld. 762., 764. §§., továbbá a 814. §-t, s ezzel egyezőleg a magyar ptkv. tervezet 960. s 1766. §§. 4 L. 1877 : 8. t.-cz. 3., 4. §§. s 1883 : 25. t.-cz. 21. §. s 1877 : 8. t.-cz. 5. §. A C. 1885 ápr. 14. 24. sz. t. ü. h. azt mondja ki, hogy a törvényes mértéken felül kikötött és megfizetett kamatok, az adósnak a perben tett beszámítási kifogása folytán, a tőke törlesztésébe nem számíthatók be. Az