Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

•516 semmit sem követelhetett; s ebbeli szándékát a felszámítás jogerőre emelkedése után 15 nap alatt tartozott bejelenteni.1 A minden törvényes kellékekkel ellátott régebbi váltságszerződés lényegére és a váltságösszegre nézve érintetlenül maradott ; de ha a jogosított és a földbirtokosok megegyeztek abban, hogy a megállapított váltságösszeg törlesztése országos közvetítés útján eszközöltessék, ezt igénybe vehették. Ezen esetben a szerződés szerint még hátralevő tőke és a kamatok felszámíttatván, ezen összeg képezte a kötvényekkel kielégítendő tőkét. Az átváltoztatás csak akkor volt megtagadható, ha a váltságtartozást a szőlő értéke nem fedezte.2 A váltságtőkék és azok járulékainak a telekkönyvezett szőlőbirtokokon való biztosítása és nyilvántartása végett minden község telekkönyvéhez egy megváltási teherlap csatoltatott,3 mely egyének és rovatok szerint körülményes kimutatását képezi az egyes lakosok váltságtartozásainak. Ezenfelül minden egyes tartozás minden egyes szőlőbirtokra, az illető telekjegyzőkönyvben, a birtoklapra röviden bejegyeztetett, mi által a tartozás absolut joghatályt-, s mint ilyen, törvényes elsőbbséget is nyer.4 Ha a váltságkötelezett valamely birtokot terhelő összes tartozását már törlesztette, a telekkönyvi hatóság a bejegyzett tartozást, úgy a vált1 1868:29. t.-cz. 13. §. 2 U. o. 16. §. ;i A megváltási teherlapra nézve igazs. min. 1870 szept. 15. 16,868. sz. a. azt rendelte, hogy miután ennek elkészítése sok munkával járt, s mintán a jogbiztosok által készített és a pénzügyminisztérium által a bírósággal közlött táblás előterjesztés ugyanazon rovatokat tartalmazza, melyeket a megváltási teherlap, ezen teherlap táblás előterjesztésként kezelendő s a törlés abban eszközlendő. * L. fent 480. 1. 2. jegyz. s 481.1. 2. jegyz. 1868:29. t.-cz. 9. §. A törvény ezen szabályainak végrehajtása czéljából a minisztérium több utasítást adott ki, melyek szerint a) a szőlőváltság kimutatandó minden telekjegyzőkönyvhen külön sorszám alatt egy telekkönyvi testként bevezetett szőlőbirtokra, akár egy, akár több helyrajzi számmal legyen az jelölve; b) a váltságtartozás ugyanazon egyén tulajdonát képező szőlőbirtokra nem egyetemleges jelzálogképen jegyzendő be, hanem azon esetben, midőn a közlött kimutatásban a váltság több külön sorszám alatt előforduló szőlőbirtokra nézve egy összegben állapíttatott meg, a jogbiztos a váltságtőkét minden egyes szőlőbirtokra külön tartozott kiszámítani; c) a váltságtartozással terhelt szőlő felosztása esetén, a rajta fekvő váltságtartozások aránylagos felosztása és telekkönyvi keresztülvitele csak az illető pénzügyi hatóság engedélyével történhetik; d) ha valamely szőlőbirtok más telekjegyzőkönyvbe vezettetik át, ez a nyilvántartási teherlapon kitüntetendő. A betétszerkesztés alkalmával maga a váltságtartozás az A. lap 3. rovatában, a művelési ág kitétele után jegyzendő be, minden birtokrészlet után. Ha a tartozás több betéttervbe fölvett birtokrészietet terhel, akkor a bizottság a pénzügyigazgatóságot megkeresi az 1870. évi 7925. igazs. min. rend. szerinti arányos megosztásnak 30 nap alatti eszközlése végett; ha azonban ezen megosztást tartalmazó intézkedés a betétszerkesztés befejezéséig nem érkezik vissza, akkor minden betétben külön fel kell tüntetni a terhelés közösségét — pld. terheli a 453. hrsz. részlettel együtt 68^ frt szőlőváltság-tőke —, a megosztást pedig az intézkedés megérkezése után, a telekkönyvi hatóság tünteti ki a telekkönyvben.