Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

10 pett hatályba,1 s érvényben állott 1861 július 23-ig, midőn az Ő Felsége által, az országbiró elnöklete alatt összehivott értekezlet indítványához képest, a magyar jog is tényleg visszaállíttatott.2 A magyar magánjog a magyar nemzet jogalkotó szelleméből fejlett ki, nemzeti életünk egyéniségét és önállóságát tükrözi vissza, tehát sajátságos természeténél fogva nemzeti jognak tekintendő. A magyar magánjognak nemzeti jellege abban áll, hogy nem a nemzetre alkalmazott általános eszmék alapján létesült, s nem más jog elfogadása útján vált hazai joggá, hanem oly jogrendszer, mely a magyar nemzet ősi jogrendjéből indulván ki, és abban gyökerezvén, alakulási momentumait és fennállási alapját sajátságos szervezetében s a nemzet öntudatában birja, külső nyilatkozatát pedig a magyar állam alkotmányos törvényhozása által nyeri. Tény úgyan, hogy az idegen jogrendszerek hatással voltak a magyar jognak fejlődésére, a mely azokból sokat kölcsönzött, sokat átvett, azonban ezeket a nemzeti individuális irányban és szellemben átdolgozta. Tulaj donképi receptio a canonjog egyes jogszabályaival szemben mutatható ki a régebbi jogfejlődésből, a mennyiben a magyar magánjog több oly jogszabályt tartott meg a canonjogból, a mely tisztán magánjogi jogviszonyokra határozhat és határozhat oly érvénytelenségi, valamint felbontási perben, a melyet a nő indít külföldi férje vagy idegen állampolgárrá lett férje ellen, a ki a házasság megkötése előtt magyar állampolgár volt s a ki férjét a külföldre nem követte. A honossági törvény helyébe a lakhely törvénye lép ott, a hol a honosság meg nem állapítható és a Horvát-, Szlavonországgal szemben felmerülő ily kérdésekben. (1894: 31. t.-cz. 108—120. 147. §§.) 6. Az ingatlanokban való örökösödés — fennálló nemzetközi szerződéseink értelmében — azon ország törvényei szerint szabályoztatik, melyben az ingatlanok fekszenek és az ilyen örökösödési igények felett az illető ország bíróságai határoznak. Ingó örökség tekintetében az elhunyt honi törvénye irányadó, feltéve a szerződést vagy viszonyosságot. 1866. decz. 11. franczia, 1860. szept. 2. orosz nemzetközi szerződés, 1882 : 33. t.-cz., 1894 : 16. t.-cz. 8. 107—113. §§. C. 1888. decz. 11. 2242. sz. Dtr. u. f. XX. 39. Eészletesebben van szó a különös részben ezen szabályokról; 1. pld. a holttányilvánításról 65. 1. 3. jegyz.; a házassági jogról 656. s köv. 1.; a gyámságról 846 1.; az örökösödésről 917. 1. — Az 1896. évi német birodalmi polgári törvénykönyv a nemzetközi magánjogi jogszabályokat az életbeléptetési trv. 7—31. szakaszaiba vette föl; az osztr. ptkv. 34—37. és 300. §§-ban tartalmazza azokat. — A magyar ált. polgári törvénykönyv tervezői — úgy látszik — ezen jogszabályokat szintén külön életbeléptetési törvény részére kívánják fentartani. L. Szánthó i. m. Nagy Ferencz. A magyar kereskedelmi jog kézikönyve. Budapest 1898. IV. kiad. 11. §. Váltójog i. m. 84. §. Plósz. A magyar váltójog kézikönyve. Budapest 1895. III. kiad. 89. §. L. még Hugó Neumann. Internationales Privatrecht. Berlin 1896 s itt az irodalmat is ; Zitelmann. Internationales Privatrecht. Leipzig 1897. II. köt. 1 fele 1898. 1 Az 1852. évi nov. 29-én kelt ősiségi pátens, illetőleg Erdélyre nézve az 1853 máj. 29-én kelt nyiltparancs szerint, Erdélyre nézve 1853 szept. 1-én kezdődő hatálylyal. 2 L. Országbírói értekezlet cz. szakaszt 60. s köv. 1.