Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

4 Jogviszony a tárgyi jog által szabályozott életviszony. Nem minden életviszony áll jogi szabályozás alatt, miután némely életviszony kellő biztosítékot és védelmet talál a társadalmi szokásokban s az erkölcsi felfogásokban, más életviszony pedig a tartalmát képező érdek, akár erkölcsi, akár más irányú jelentéktelenségénél, illetőleg értéktelen voltánál fogva nem tarthat igényt az objectiv jog általi elismerésre és védelemre ; pl. a baráti viszony, a tisztán illem körébe tartozó viszonyok, másfelől pl. a fogadások, a tiltott játékokból támasztott követelések. Ha valamely jogviszony concret megjelenésében az abban érdekeltek között vita tárgyává válik, és törvényes eldöntés alá jut, jogesetet képez ; a jogszolgáltatás feladata az ilyen jogesetre az illető jogviszonyt rendező jogszabályokat alkalmazni. Jogintézmény alatt értjük azon jogszabályok összeségét, a melyek valamely meghatározott jogviszonyra vonatkoznak, s a melyek ekként a jogrendszernek alapformáit képezik. A jogviszonyt és a reá vonatkozó jogintézményt sokszor ugyanazon névvel illetjük : így pl. szólunk a házasság jogviszonyáról és a házasság jogintézményéről, a kötelem, szerződés jogviszonyáról és intézményéről stb.1 2. Köz- és magánjog. A köz-, és magánjognak teljesen megfelelő elhatárolása ma gyakorlati szempontból teljesen lehetetlen. Ezen nehézség egyik oka az, hogy a jogrendszer positiv szabályai, s a jogszolgáltatási hatásköröknek azokon alapuló megállapításai nem nyugosznak megfelelő elvi alapokon. Azon körülmény pedig, hogy valamely jogintézmény, vagy jogviszony a polgári, vagy a közigazgatási jogszolgáltatás körébe van utalva, visszahatást gyakorol a gyakorlatban a jogviszony, és jogintézmény mikénti felfogására is.2 Ezzel szemben magából az egyes jogviszony és jogintézmény természetéből kell kiindulni. S erre való tekintettel az a határozó, hogy mindazon jogviszony 1 Windscheid i. m. §. 37. a) - L. Gierke i. m. 31. 1. — Thon i. m. 131. s. köv. 1. a határozó vonást a jogérvényesítés módjában keresi, a melynek tévességére reámutat Gierke i. h. és részletesen G. Jellinek. System der subjectiven öffentlicben Rechte. Freiburg i. B. 1892. 57. 1., a hol a többi közt kiemeli, hogy igen sokszor kell a közigazgatási bíróságnak magánjogi és a polgári bíróságoknak közjogi kérdések felett határozni főleg praejudiciaüs ítéletek formáiban. — A hatáskörök positiv jogi megállapítása szempontjából említendő itt a közigazgatási bíróságról szóló 1896 : 26. t.-cz., a melynek 18. §-a hatályon kívül helyezi a törvény és rendeleteknek oly intézkedéseit, a melyeknél fogva a felek bizonyos esetekben a közigazgatási eljárás befejezése után a polgári per útján kereshettek orvoslást ; ezen törvény sok magánjogi jogviszonyt útal a közigazgatási bíróság hatáskörébe — az előző közigazgatási eljárás folytán —; pl. a 77. §. 2. pontjában említett kártérítés a másnak tulajdonát képező vetésekben, ültetvényekben, vagy más gazdasági és erdészeti tárgyakban, vagy területeken okozott károkért, kétségtelenül magánjogi természetű kérdés. L. még e részben Wach. Handbuch des deutschen Civilprocessrechts. Leipzig 1885. 8. §.