Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
164 Második szakasz. A jogok keletkezése, megszerzése (eredeti és származékos szerzés); és a jogutódlás. Bármely jog csak úgy válhatik létezővé, ha valamely személylyel kapcsolatba jut, miután alany nélküli jogok nem léteznek. A személy és jog közötti ezen kapcsolat pedig beáll oly körülmények folytán, a melyeket valamely jogszabály joglétesítő, vagy jogszerző hatálylyal ruház fel. A jog keletkezésének, és megszerzésének feltételét képező körülmények állhatnak vagy valamely cselekményben, vagy puszta tényekben,1 vagy mindkettőnek találkozása által constituált tényálladékban ; pld. emberi ténykedés, cselekmény vezet a jogszerzéshez az úratlan vagyon birtokbavételénél ; puszta tények, a természet külső működése képezi az iszapolás, vagy szigetképződés esetében a tulajdonjog megalapításának feltételét; végül mindkét nemű tények találkozásán alapszik az örökség megszerzése. A jogszerzés tényének nem szükségképi előzménye az, hogy maga a jog is csak ezen tény folytán keletkezzék s váljék létezővé, mert már létező s ekként már más személyt megillető jog is megszerezhető, habár nem minden jogra nézve áll ez ; pld. a családjogok egy része nem képezheti származékos szerzés tárgyát. Ezen alapszik az eredeti és származékos szerzés — acquisitio originaria et derinativa — közötti különbség, mely abban áll, hogy az eredeti szerzésnél a szerzéssel együtt maga a jog is létezővé válik, s ezen más személytől független és újonnan keletkező jog az, mely megszereztetik; ilyen pld. az úratlan dolog foglalása általi jogszerzés ; ezzel szemben a származékos szerzésnek lényege abban fekszik, hogy valamely más személyt megillető, s ekként létező jog, vagy annak valamely jogosítványa megy egészben, vagy részben át az új szerzőre valamely jogviszony alapján. A származékos szerzés körében ugyanis meg kell különböztetni a szűkebb értelemben vett translativ és a constitutiv szerzést; az előbbi a meglevő jogot, pld. a tulajdont, a szorgalmat, mint ilyent veszi át más személyre, ellenben az utóbbi a meglevő jogban benlevő valamely jogosítványt, ezen önálló formájában megállapítva, constituálva ruház át más személyre ; pld. a tulajdonos szolgalmat, zálogjogot enged valakinek a tulajdonát képező dolgon, a mely jog ezen alakjában újonnan van meg1 Pld. a születés ténye folytán beálló jogok. Ezt az ipso jure szerzésnek nevezik, a melyről némelyen azt mondják — így az osztr. ptkv. 859. s 860. §§. — hogy a jog magából a törvényből származik, holott ily esetben is csak oly tény képezi a jogszerzés alapját, a melyet a törvény — illetőleg valamely jogszabály — jogszerző erővel felruház.
