Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
135 vagyon az, a mely valakire, annak elődjétől — atya, anya, nagyszülő, vagy más felmenőtől — eredett, még pedig az örökösödés bármely útján; valamint az élők közötti ingyenes vagyonszerzés is megállapítja a vagyon ági minőségét — kivéve a rendszerinti neveltetés, kiházasítás s ellátás költségeit— E szerint egyfelől nem tekinthető ági vagyonnak az, a mely nem valamely elődtől, hanem pld. valamely oldalrokontól, nagybátyától származik; vagy ha pld. a leszármazók nélkül elhalt nő szüleitől öröklött vagyonát férjének hagyja végintézkedés által, ez a férj kezében nem lesz ági vagyon ; másfelől pedig az Ideiglenes törvénykezési szabályok 10. §-ának azon rendelkezése—, amely a család részére akarja fentartani mindazon vagyont, a mely a közös törzselődtől a lemenőre, akár végrendelet folytán, akár a nélkül hárult —, csak akként magyarázható, hogy a végrendeleten alapuló háruláson kívül, minden élők közötti ingyenes szerzés is megállapítja az ági minőséget, mert ellenkező magyarázat mellett, élők közötti, gyakran szükséges ajándékozás, — erre hiányzott akarat nélkül — magát a törvénykezési szabályok czélját hiúsítaná meg. Azonban az ági vagyonnak ezen minősége nem zárja ki és nem korlátozza az azzal való szabad rendelkezést sem élők között, sem halál esetére ; s csupán végintézkedés nem létében, a törvényes örökösödés szempontjából bír jogi jelentőséggel.2 Wenzel i. m. I. 299. 1. csak az örökösödés általi szerzés eseteiben veszik fel a vagyon ági minőségét; azonban már maga Wenzel másként az örökjogban I. 476. ; utóbbi nézetet fogadja el Vajkay. Tanulmányok a német közönséges jog és történelme köréből 122. 1.; Suhayda. A magyar polgári anyagi magánjog rendszere i. m. 77. 1.; különösen határozottan Herczegh i. m. 213. 1. ; Zsögöd. Törvénytervezet i. h. 70—75. 1. — A régi jogban fontos volt az ősi és szerzeményi vagyon közötti különbség ; ősi — aviticum — a felmenőről törvényes öröklés útján a lemenőre szállt vagyon lévén ; 1. Frank i. m. 196^ s köv. 1. Az ősi vagyonra s ennek az öröklött vagyontól való különbségeire nézve 1. Teleszky. Örökösödési jogunk törvényhozási szabályozásához. Budapest, 1876 ; Zsögöd. Öröklött és szerzett vagyon. Budapest, 1879. ; II. kiad. 1897. s Magánjogi tanulmányok i. m. ; Herczegh i. m. 210. s köv. 1. s Magyar családi s öröklési jog. Budapest, 1885. II. kiad. 234. s köv. 1. s 2) jegyz. — Jogtörténelmi szempontból 1. Hajnik i. m. 312. s köv. 1. 1 Azonban nem mindig képeznek kivételt az ily ellátásra, kiházasításra szolgáló reáfordítások ; igy pld. az 1885: 6. t.-cz. 12. §. szerint az öt év óta távol levő gondnokság alá helyezett szülő vagyonából esetleg kiútalt nagyobb, s a törvényes osztályrészig mehető segély nem lesz mindig kivétel. 2 A régi jogban az ősi javakat azoknak birtokosa egyáltalában, tehát törvényes örökös nem létében sem adhatta el örökösen, sem végrendelet által nem hagyományozhatta el — 1723 : 49. t.-cz. —• s csak szükségből rendelkezhetett a felett. Hk. I. 59. cz. Lényegileg hasonló elv érvényesült a jobbágyi javakban is, a hol az ősi és szerzeményi vagyonbani különbséget már a Hk. III. 29. cz.-ben találjuk. A városi polgári javakra nézve több város a XIV. században szintén ezen elvet fogadta el, azonban a legtöbb város viszont ragaszkodott azon kiváltságához, a mely részére biztosította azon jogot, hogy lemenők létében a vagyonnal szabadon rendelkezhetnek. A további részletekre nézve 1. alant A magyar öröklési jog fejlődése stb. czímű részt.
