Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Előszó a hatodik, hetedik és nyolczadik kiadáshoz

XII Mindez természetesen azt hozta magával, hogy a könyvnek legnagyobb része lényeges átdolgozáson ment át; s az igen jelentékeny kihagyások és rövidítések daczára a könyvnek terjedelme 52 ivró'l 65 ívre növekedett; a melyből összefüggőleg teljesen új a házasságjognak feldolgozását tartalmazó kilencz ív; ezen kívül a különös részek mindenikében, teljesen új részek váltották föl a régieket; s aránylag legkevesebb változáson a szöveg az általános részben ment át, mivel ekkor még azt hittem, hogy a szerző egyéniségének megóvása mellett, a jegyzetekben lehet a tudományos ellentéteket kiegyenlíteni, és a tudomány újabb eredményeit értékesíteni; s a szövegben elegendő a szükséges kiegészítéseket s helyesbítéseket keresztülvinni; ezért van itt a legkevesebb új rész a szövegben. A feldolgozásnál az eredeti forrásokra mentem mindig vissza, s azok alapján kellett elhagynom, pótolnom s helyesbíteném a régi törvényekből vett forrásidézetek igen nagy részét; a hazai jogforrások mellett, a magánjogi tárgyú törvénytervezeteket, s részben azok tárgyalásait is figyelembe vettem, s úgy hazai, mint a külföldi irodalmat a lehetőségig kiterjedt mértékben értékesítettem; s a felhasznált irodalom köréből ezen helyen, dr. Zsögöd Benő egyetemi magánjogi előadásai után készített, — s a könyvben kézirati minőségüknél fogva nem idézhetett — , jegyzeteket kell kiemelnem, mint olyanokat, a melyeket nagy mértékben felhasználtam. A könyv szövegéből az igen gyakori polemikus részeket a lehetőségig mellőztem, s azokat röviden a jegyzetekben adtam vissza; s e helyett altalános elvi alapok felállítására s formulázására törekedtem; azonban azért a vitás és nehéz kérdések eldöntését soha el nem kerültem, csakhogy a jegyzetekben adtam a megoldásokat a részletesebb kérdésekre nézve : a ugyanitt vannak letéve a még vitatásra váró újabb tudományos eszmék és felfogások is. Az átdolgozás ezen részleteinek és az átdolgozás módjának ezen érintése után nem hagyhatom említés nélkül azt, hogy lehetséges, hogy a munka átdolgozásnál tovább mentem, mint a mennyire más szerző munkájának átdolgozásánál menni szokás ; azonban azt hiszem, hogy a munka új alakjában több szolgálatot tehet rendeltetésének és ezzel szerzője emlékének is, mintha az eredeti alak és tartalom túlságosan féltékeny megőrzése mellett jutott volna újabb kiadásra. Budapest, 1896 november hó. Reiner János.