Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
127 Vagyis a míg pld. a kenyér akkor felel meg rendeltetésének, ha elfogyasztatik, addig valamely lakás bútorai, vagy a ruhák épen az által felelnek meg rendeltetésüknek, ha hosszabb időn át megmaradnak.1 Ezen megkülönböztetésnek fontos jelentősége van mindazon jogviszonyban, a melyeknél nem a tulajdonost illeti a dolog használatának joga ; vagy pedig a használt dolgot a használatra jogosult bizonyos körülmények beálltával másnak köteles kiadni; így a haszonbérletnél, hozománynál, utóöröklésnél. Ha valamely jogviszonyban szereplő dolog rendeltetése az, hogy az annak megfelelő használat által megsemmisüljön, vagy lényegében megváltoztassák, akkor az elfogadó soha sem lehet kötelezhető ugyanazon dolognak visszaadására, hanem csak hasonnemüeknek, vagy bizonyos pénzértéknek szolgáltatására; ezen alapszik a kölcsön, haszonkölcsön, a haszonélvezet és quasi ususfructus közötti különbség.2 Az elhasználható dolgok rendszerint helyettesíthetők; ellenben a helyettesíthetők nem mindig elhasználhatok.3 2. A helyettesíthetőség a dolognak, a forgalmi felfogáson alapuló azon tulajdonsága, a melynél fogva az, mint a dolgok valamely megbatározott nemének közös tulajdonságokkal felruházott és egyenlő értékű, illetőleg jelentőségű darabja jelentkezik; innen van az, hogy a helyettesíthető nyers anyagok ; elidegeníttetik, kiadatik a pénz és minden más pénzfunctiójával felruházott dolog. A rendeltetésszerű elidegenítés kiemelése itt az összdolgok egyes darabjaira is vonatkozik és külön hangsúlyozás nélkül is jelzi azok elhasználható voltát, miután az ily összdolgoknak s árúraktáraknak rendeltetésszerű használata épen az egyes darabok elidegenítéséből áll; a míg tehát pld. valamely könyvtárban elhelyezett könyvek elhasználhatlanok, addig a könyvkereskedő raktárában levők elhasználhatok. A magyar ptkv. tervezete 4ü0. §-ában nem említ külön ezen összdolgok s árúraktárok egyes darabja az elhasználhatóság meghatározásánál. 1 A ruha és bútor, mint példák figyelmeztetnek arra, hogy az élhasználhatóság nem zavarandó össze a dolognak a használat közben való romlásával, kopásával s a közönséges értelemben ú. n. elliasználhatósággal; ellenkező esetben azon vas, a melynek rendeltetése, hogy valamely gép részeként feldolgoztassák, elhasználhattam ellenben a bérbeadott lakás bútora elhasználható lenne. 2 Itt Zsögöd i. m. 81. 1. pldképen említi, hogy ha valakinek egy millió drb. téglán haszonélvezetet hagyományoznak, ezt quasi-ususfructussá kell convertálni akár úgy, hogy annak idején ugyanannyi és ugyanoly téglát adjon vissza, akár becsüszerinti pénzösszegbe változtatva át az ususfructus állagát; miután a téglának sem lehet másként hasznát venni, mint úgy, hogy elfogyasztatik, beépíttetik s ezzel individuális minősége megváltoztatik. — L. még ezekre nézve pld. 1875 : 37. t.-cz. 69. §. s alant az egyes megfelelő jogviszonyokat; s Motive z. Entwurfe eines Bürg. Gesetb. f. d. Deutsche Reich. Berlin u. Leipzig, 1888. III. 34. s köv. 1. '3 Azonban az elhasználható és helyettesíthető dolgokat nem szabad összezavarni, — mint ezt a régibb doctrina, az osztr. ptkv.; a porosz LR. s a franczia Code civil is teszi —, miután a kettő között nagy különbség van ; Zsögöd figyelmeztet is i. m. 80. s köv. 1., hogy össze nem tévesztendő a helyettesíthetőség (felváltóság) az ú. n. elliasználhatósággal. I
