Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

— 83 toznakj mert el Ion esetben ezen állítás a biró által valónak nem tartható. Más kérdés, ha vájjon a bizonyítási kötelezettség szabályai az egyes esetektől eltekintve felállított általános alapelvekre fektetve megállapíthatok-e, vagy a biróra legyen-e bízandó, hogy a felmerülő eset körülményeiből szerzett meggyőződése szerint döntsön a bizonyítás terhe felett ? ') Mielőtt e kérdésre válaszolnánk, a bizonyítási kötelezettségről szóló tan fejlődésének vázlatát, s az ennek folytán felállított különböző elméletek lényegét kell előrebocsátanunk. II. A római jogban, — mint a bevezetésben már előadtuk,— a szabad bizonyítási elmélet kihatott a bizonyítási kötelezettség megállapítására is, kötelező törvények e tekintetben sem vetettek korlátot a birói meggyőződésnek. Azon néhány elv, mely a római jogban kimondatott, csak a józan észre alapított útmutatás volt, minden kötelező erő nélkül, '-') s azért is e szabályok nem a régi római perjog tekintetében birnak fontossággal, hanem főleg azért; mert a későbbi időben a bizonyítási kötelezettségre nézve felállított különböző elméletek kiindulási pontját épen a római jogászok által felállított ezen néhány szabály képezte. 3) A római perjognak két általánosan ismert szabálya maradt reánk jelesül, hogy felperesnek kellett a bizonyítást megkezdeni; mert ellenesetben alperes a kereset alól fölmentetett. 4) Csak azon esetben, ha felperes sikerrel foganatosította a bizonyítást, került alperesre a sor, hogy az általa vitatott tények valódisága elleni próbáit rrvényesítse. 5) Második tétel volt, hogy annak kell bizonyítani, ki valamely tételt állít, nem pedig annak, ki azt pusztán tagadja. 6) ]) Endemann: Beweislehre 57. lap. -) Bethrnann-Holioe/j ; Versuche 321. 1. V. ö. a bevezetés I. fejezet 1. szakaszában a vómai perjogról előadottakat. >) Jordán : Beweis „Weiske Recbtslexicon"-jában II. köt. 127. s köv. lap. 4) Actore non probante reus absolvitur Ti. 4. C. de edendo L. 2. C. de probat. L. 28. C. de rei vind. 5) L. 1. C. de probat. L. 12. I). eod. 6) Már Cicero (de partit, orat. c. 30.) mondja : „nemo ejus quod negat factütn, rationem ant potest. aut debet, aút sólet reddereu, s vele egyezöMeg Paulus L. 2. D. de probationibus : „ei incumbít probatio, qui dicit, non qüi negál" és 6*