Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

Bevezetés

mérvben kötelezi, s ennek folytán az tökéletlenül előadott ténykörülményekre a feleket újabb bizonyítékok előadására felhívni sem lehetne jogosítva ; mert a felhozni elmulasztott bizonyítékok utólagos előadására ez által alkalom adatnék, mi az esetlegességi elv megsértésével azonos lenne. Sokkal helyesebb, s a tárgyalási alapelv ma már az Írásbeliség mellett is általánossá vált felfogásával megegyezőbb azon vélemény, mely szerint az esetlegességi elv csak a feleket kötelezi; mert a vonatkozó törvényhelyek is csak a felekről tesznek említést, a) de miután az egész alapelvnek tulajdonképi czélja csakis a per elhúzásának megakadályozása, azt a biróra nézve is minden részeiben kötelezőleg alkalmazni egyrészről czéltalan. másrészről az igazságszolgáltatásra hátrányos lenne. Kétségtelen mindenesetre, hogy az esetlegességi elv kötelező erejének meghatározása nagy mérvben kihat a bizonyítási eljárásra, s kétségtelen az is, hogy azon irány, mely a tárgyalási alapelv körének meghatározása körűi uralkodóvá vált, és mely a birói tevékenységnek mindinkább nagyobb tért enged, csak akkor vezethet a kivánt eredményre, ha az esetlegességi elv a biró tevékenységére nem alkalmaztatik; mert ellenesetben a bírónak egyrészről adott jogkör másrészről megszoríttatván, a két ellenkező felfogás egymást ellensúlyozni: s így az eredményt megsemmisíteni fogná. Másként állanak mindezen dolgok a közvetlenség mellett, a birói tevékenységnek az igazság kinyomozása körüli kiterjesztése más alakot adott a tárgyalási alapelvnek, s fölöslegéssé tette az esetlegességi elvet, s így e rendszer mellett a fenntebbi kételyek önként elenyésznek, s a bizonyítási eljárás is nem a formális theoriák mikénti magyarázata, hanem az anyagi igazság által van szabályozva, s az, hogy az igazság valóban kideríttessék, képezi a bizonyítási eljárás mikénti elrendelésének és teljesítésének alapját mint azt e mii folytán egyes részleteiben kifejteni alkalmunk lészen. 6. A tény és jogkérdés iránti tárgyalás elválasztása, vagy egyesítése. A. tény és jogkérdés iránti tárgyalás, mint fenntebb láttuk, a római jogban, habár a praetor inkább a jog, a judicium pedig ') S lij'Bi' •• Yovtn'io-e 39. lap.