Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

Bevezetés

— 38 első sorban a törvényszék kiküldöttje által eszközöltetett. ') s ennek befejezte után Írásbeli eljárás következett, mely a törvényszék előtt tartott szóbeli tárgyalás alapjául szolgált. 2) A szóbeli tárgyalás előtt az ügy egy a törvényszék tagjai közül kirendelt előadó által előadatott, s azután a felek igényeiket maguk, vagy megbízottjaik által előterjesztették, de az előterjesztéseknél az írásbeli periratokban nem foglalt tények csak akkor vétették figyelembe, ha azok oly tényeket tartalmaztak, melyek felvételét a felszerelő bíró a fél kérelme ellenére megtagadta. 3) Ezen eljárás, mint annak most vázolt folyamatja tanúsítja, hosszadalmas, s az anyagi igazság kiderítését helytelen úton kívánja eszközölni, t. i. egy bíró vizsgálata, s nem az ítélő bíró és a felek közti közvetlenség által, e mellett alapját mégis a/ írásbeliség képezvén, a szóbeli tárgyalás, melynek tulajdonkép, mint a bíró és a felek közötti érintkezési pontnak, a lényegnek kellene lennie, mellékes alakszerűséggé törpül. A törvényhozó minden rendszert egyesített; mintha csak magasztos eszméjét azok tömkelegébe kívánta volna befojtani. A rendszer e hiánya, a formalismus, s a tárgyalási alapelv e szempontból felfogó védőinek igen kedvező alkalom volt, hogy azt elitéltessék, s a rendszer elitélésével az abban foglalt alapelvre is kimondassák a közvélemény anathemáját. Mindamellett is a vizsgálati alapelv lényege befolyás nélkül nem hangzott el; mert egyfelől ezen alapelv, másfelől az Írásbeliségre alapított tárgyalási alapelv, s ismét másrészről a franczia eljárásban fennálló tárgyalási alapelv, együttes tényezők voltak, melyek a tárgyalási alapelvnek a polgári per követelményei, s a valódi igazságszolgáltatás igényei szerint oly módoni megállapítását eredményezték, mint azt a szóbeliség s közvetlenségen alapuló perrendek legtöbbjeiben megtestesülve látjuk. 4. Az esetieyességi alapelv. (D i e E v e n t u a 1 i t a t s - M a x i m a c.) Az esetieyességi elv (Die Eventualitáts-Maximae) a német jog szüleménye. A római jogban ismeretlen volt, és a canoni jog azon 1) Ger. Ordnung 30. §. V. ö. Koch i. m. I. kötél JOít -210. lap. 2) Ger. OrdnungJXXII. 12. J) ü. o. 18. §.