Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)
Bevezetés
— 31 — az egyes német államoknak, az általános német perjog alapján létesült perrendjei, melyek a biró tevékenységének általában tért nyitnak. ]) A tárgyalási alapelv egész más szempont alá esik a szóbeliségnél, hol az valódi czéljának, t. i. hogy a birói beavatkozásnak a felek akaratja ellen gátot vessen, megfelelhet a nélkül, hogy az anyagi igazság kiszolgáltatása ennek áldozatul hozatnék, mindkettő fenállhat egymás mellett, ha a biró s a felek jogai a dolog természete szerint, helyesen körvonaloztatnak. Például szolgálhat a mai szóbeli perjogok anyja a franczia perrend, mely a felek jogai tekintetében a tárgyalási alapelvet a szükségesnél is nagyobb mérvben alkalmazta, 2) a mellett a biró körét másrészről helyesen szabályozván, az anyagi igazság kiderítésére kellő módot nyújt. 3) A franczia perrend szerint, a felek jogához tartozik az eljárás megindítása a kereset által, s annak előkészítése a szóbeli tárgyalásig, mely előkészítés akép történik, hogy a felek egymást, az általuk a tárgyalásnál felhozandó ténykörülményekről kölcsönösen a birósági végrehajtó által kézbesített előkészítő iratok által értesítik, hogy így a dolog állásáról a másik fél is értesülvén, a tárgyalásra előkészülhessen. A bírónak tehát sem a keresetet visszautasítani, sem az előx) így a würtenbergi (1818. decz. 31-diki) perrendben a feleknek a biró általi felvilágosítására, és az ügynek, hozzájuk intézendő kérdések általi tisztába hozatalára tér nyittatik. (Lásd Mittermayer: Archív für die Civilpraxis. III. köt. 232. s köv. lap), hasonlólag a hassiai (1818. évi) javaslatban, hol a biró kikérdezési jogának megállapítása mellett a nyilvánosság is meg van engedve. (Archív II. köt. 172 — 173. 1.) Az oldenlurgi perrend (1824. márcz. 15-éról.), 1. Archív VII. k. 275. s köv. lap. A hawwverai (2827. évi , 3. Archív XI. köt. 161. lap. Schicarzhvrrj-sondcrhauseni (1834. febr. 8-ról) 1. Archív XVII. köt. 28^. lap, mind hason irányt fejeznek ki, mint azt Mittermayer: az „Archív für die CivilPraxis" fönebb idézett köteteiben e perrendekről irt tanulságos ismertetéseiben kifejti. A Ladeni (1834. évi) perrend pedig már a szóbeliség felé hajlik, mennyiben az írásbeli tárgyalás befejezte után szóbeli végtárgyalást rendel. (Mittermayer : Archív XVII. köt. 295. lap. 2j L. Leonhardt: Bürg. Processorrmng für Hannover. 4. lap. 3) Lásd e részben Zirik jeles művét: „Über die Ermittelung des Thatbestandes im französischen Civilprocess", különösen 563. s köv. lapon.