Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

Bevezetés

hallgattak ki, mely az élőszó közvetlen hatása szerint hirdette ki ítéletét. Figyelmet érdemel itt különösen az, hogy ez Róma classicus korában történt, midőn a rómaiak, kik közigazgatásuk minden ágaiban ismerték az Írásban letett gondolat fontosságát, nem önkénytelenül, hanem az igazságszolgáltatás jól felfogott érdekében adtak előnyt a polgári perben a közvetlenségnek az Írásbeliség felett, s azt minden részleteiben megfelelőleg keresztül is vitték. Az ezen időbeli római perjog a biró valódi hivatása helyes felismerésének jellegét viseli magán, mely szerint a biró az általa kideríthető anyagi és nem formaszerü igazság kiszolgáltatására van hivatva, s e jellege helyes kifejezést talált azon, a perjogban érvényt nyert másik fontos elv mellett, hogy az anyagi igazság kiderítése czéljából oly eszközök ne használtassanak, a polgári perben, melyek az egyéni jog sérelmét vonnák maguk után. A fél ura volt perbeli igényeinek. A praetor ezekhez kötve adta ki formuláját, elannyira, hogy a fél a formulák valamelyikére csak alkalmazta kérelmét. A judicium kötve volt a formulához, melyben a fél jogosnak elismert igénye nyert kifejezést, s az anyagi igazság a kérelem korlátai között nyomoztatott ki, mi a mai nap tárgyalási alapelvnek nevezett elv leghelyesebb módoni érvényesítésének tekinthető. További alapelve az ezen korbeli peres eljárásnak: a szabad bizonyítási elmélet. A biró nem rideg betűk szerint alkotott szabályok nyomása alatt, hanem közvetlen szerzett meggyőződése szerint határozta meg a bizonyítás kötelezettségét, s szabadon mérlegelve a bizonyítékokat, szolgáltatott igazságot. Ha — ezek után — végig tekintünk a római perjogon, és a mondottakat röviden összefoglaljuk: megtestesítve látjuk e részbeni mai reformtörekvéseinket. Szóbeliség s közvetlenség. Népbiróság. Fellebbezésnek a ténykérdésbeni kizárása. Szabad bizonyítási elmélet, azon eszmék, melyek felé reformtörekvéseink irányulnak, s melyekre erőt s reményt meríthetünk a római perjog történetéből; mert nem egy fejletlen népnél, hanem egy oly nemzetnél látjuk mindezeket sikerrel alkalmazva, melynek joga ma is egész jogrendszerünk égő szövétneke gyanánt világol, s csakis ennek fénye mellett érthetjük meg a tételes jogok intézményeiket, s haladhatunk a jogi reformok terén.