Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)
I. rész: A bizonyítási tan általános része
— 151 — A tan lényege, melyben az irók nagyrésze megegyez, lényegileg a következő: A vélelem (elővélemény, vagy előhít). A) Emberi (praesumtio hominis), mely okszerű következtetés által származik, ez ismét : a) nyomós, vagyis hihető (praesumtio gravis) midőn a körülmények egybevétéséből könnyen lehet a tény valóságára következtetni, vagy b) erős (v i o 11 u s) midőn a körülmények oly szoros összefüggésben állanak a tettel, hogy ennek valósága kétséget alig szenvedhet. B) Töi 'vényes vélelem, melyet valamely tettből maga a törvény származtat. Ezen vélelem vagy csupán törvényes (juris tantum)') vagy törvényes és egyszersmind jogos is, mely az ellenkező bebizonyítását meg nem engedi.2) Az emberi vélelem csak a polgári perekben szolgál bizonyítékul, és pedig a nyomós vélelem félbizonyítéknál kevesebbet, az erős félbizonyítékot képez.3) von H. Marquardsen 272. s köv. lap, mely utóbbi műből azonban kitűnik, hogy a vélelmekről Angiíában is — legalább a mi fogalmaink szerint, — igen zavart nézet uralkodik. 1) Kövy által (Fogarassy fordítása szerint, mely után vannak a műszók fordítása is közölve) 907. §-ban e részben felhozott példák, jelesül: hogy törvényes vélelem ; miszerint a tanú igazat vallott, vagy a ki meg nem jelent, megvetette a törvény tekintélyét, vagy felperes jogát elismeri stb. tanúsítják, hogj' mily kevéssé volt hazai jogtudóink előtt a vélelem fogalma tisztázva. 2) Kövy i. h. 985. §. 3) KitunicJi : Directio methodica processus judiciarii juris hungarici (1619.) 55 — 56. lap. Epitome Justitutionum juris hungarici privati (Budae 1819.) 484. §. Huszthy: Juris prudentia praetica ("1745.) Titulus 51. 259. s köv. lap. Kelemen : Institutiones juris privati hungarici (1814.) III. köt. 1460. s köv. lap. Kövy i. h. Madarassy : a magyar polgári törvénytudomány vázlata III. köt. 52. lap. Kivételt Frank tesz e részben, ki a vélelem fontosságát nemcsak a perjog, hanem a magánjog tekintetében is általában méltatja. (Közigazság törvénye Magyarhonban II. köt. 157. s köv. lap.) Az újabb magyar magánjogi munkák (Ökröss, Suhajda, Kallós, Putz, Wentzel, Knorr) a vélelemről szóló tant teljesen mellőzik. Apáthy: (Polg. törvényk. rendtart. 141. lap) említést tesz a vélelmekről, és ezeket megkülönbözteti a jogköltelmektől (fictiones juris) a nélkül, hogy azoknak a bizonyítási eljárásra való kifolyásukat közelebbről meg is említet é. Köviden, de alaposan szól e tárgyról Ökröss : (Magyar polg. törvényk. rendtartás 229—230. lap. Bővebben, de a fogalmak helyes megkülönböztetése nélkül Herczeghi. m. 409 — 410. lap.
