Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

Bevezetés

A per sorsa tehát kezdetben a praetor kezébe volt letéve, ki előtt a peres felek megjelenve, felperes előadta kérelmét, mely határozottan aként volt szerkesztendő, hogy arra a megállapított formulák ') valamelyike alkalmazható legyen, kivételképen lehetett ugyan oly formulát is kérni, mely az albumok között nem foglaltatott, vagy mely változást igényelt; ez esetben azonban felperes kérelmének jogosultságát indokolni tartozott. 2) A praetor előtti szóváltások azonban nem voltak a mai per alakszerűségeihez hasonlók, az in jure való eljárás előkészítő természete vonja azon következést maga után, hogy ennél sem hosszas perbeszédek, sem bizonyítási eljárás, helyt nem foglalhatnak 3) s a (perhalasztó és döntő) kifogások előterjesztése sem volt azon sorrendhez kötve ; mint azt a mai rendezett per igényli- *) Az, hogy átalában a kifogás felvétetik-e a formulába, inkább a praetor méltányossági érzetétől függött. Az in jure való eljárás befejeztével a formula kiadatott, s ebben a per további folyama a jogkérdést illetőleg határozottan körvonalaztatott; ezen eljárás befejezte vonta maga után a litis contestatiót, melynek a perre kiváló kihatása volt. Ugyanis: Általa a keresetjog elenyészett, s a formula lépett hatályba, a kereset tehát újra megindítható nem volt, mert a kereset tárgya s tartalmához képest uj obligatio származott. A per tárgyát és a peres felek viszonyait a litis contestatio időpontja szabályozta aképen, hogy a későbbi tények az eldöntésnél rendszerint nem vétettek figyelembe 5) Látható ebből: a litis contestatio képezi sarkpontját az egész pernek, s a mai litis contestatiotól egészen különböző jelleggel bir.6) !) E formulák a jus civilen alapultak, melyeket a praetor, midőn hivatalát elfoglalta közzétett, de ezek mellett a szükséghez képest uj formulákat is tehetett közzé, melyek „edicta magistratum"-nak neveztettek, s a magánjog fejlődésére, a dolog természetéből kifolyólag kiváló befolyással voltak. L. Ihering. Greist des römischen Eechts 630—631. lap. Puchta i. m. I. k. 269. lap. i) Keller i. m. 205. 1. Hoffmann i. m. 577. 1. 3) Bethmann i. m. II. k. 206. lap. 4) Weiding. Der justinianische Libell-Process 54-. lap. 5) Keller i. m. 248. Puchta i. m. II. 160. 1. Bethmann II. k. 443. Hefter i. m. 397. V. ö. Ihering i. m. III. k. 23. 1. Rudorf \. m. II. k. 332. 9 köv. lap. 6) Weiding i. m. 3. lap. 1*