Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

— 91 — A valószínűség elmélete szerint úgy a mathematicusok, mint a bölcsészek által általánosan elfogadott törvény, hogy valamely esemény bekövetkeztének valószínűsége a valósághoz, vagyis, hogy ezen eseménp valóban be is következett, űgy áll, mint azon esetek száma, melyekben épen ezen eseménynek be kell következnie, minden lehető események számához. Erre alapítjuk egész életünkben legtöbb számításainkat. Ha egy szerencse, fazékból, melyben 90 sorsjegy van. valaki 3 számot kihúz, kétségtelenül sokkal valószínűbb, hogy nem fog nyerni, minthogy nyerni fog; s így ha arra, hogy nyereményt húzott, fogadást tesz, azon fél állítása, ki arra fogadott, hogy az előbbi nem fog nyerni, sokkal valószínűbb, mert amannak részén álló valószínűség a bizonyossághoz úgy áll, mint 87 : 90-hez emezé ellenben mint 3:90-hez. Ha 1000 ezer ember közül valaki meglopatik, és az Pétert állítja tolvajának, ki azt tagadja, mindenki az utóbbi állítását fogja valószínűnek tartani: mert ennek állítása 998 esetben való egy eset ellenében, míg az előbbi állítása 999 eset közül csak egy esetben lesz való, 998 esetben pedig nem való, s így az előbbi több hitelt érdemel. Ha tehát bizonyos körülményre vonatkozólag számtalan esemény bekövetkezte lehetséges, s valaki ezen események egyikét bekövetkezettnek lenni állítja, állításának valószínűsége a bizonyossághoz úgy áll: mint egy a végtelen nagy mennyiséghez, vagyis állítása teljesen valószínűtlen, mint az a fennebbi példából is látható. Ezen eset fog mindig két ellenkező tétel között fenforogni; mert a valóban igenlő (real bejahend) tétel az alanyt egy meghatározott és szorosan kijelölt körbe szorítja, s minden lehető esetek közül egyetlen egynek megtörténtét állítja. Igen szűk körre van tehát szorítva, s ennélfogva kevés valószínűséggel bír. Ellenben a valóban tagadó (real verneinend) tétel csak azt fejezi ki, hogy az alany egy bizonyos körből rekesztessék ki a nélkül, hogy azt a lehető körök másikába kívánná helyezni. A tagadólagos tétel tehát a lehető események közül csak egyetlen meghatározott esetet tagad, a nélkül, hogy állítaná: miszerint nem az, .hanem másik eset történt meg, s ennélfogva aránylag igen nagy számát öleli fel a lehe-