Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - VI. A martiusi napok eseményei

válaszfeliratban mondatott ki. Világos ebből, miképen az időközben történt európai nagy események a magyar nemzetben uj kivánatokat nem támasztottak, hanem a már forrón ápoltak sürgetésére uj inditó okokat nyújtottak, jelesen az osztrák örökös tartományok viszonyainak mulaszthatlan tekintetbe vételét szükségessé tették. A válaszfelirat volt szülője ez ujjabb feliratnak. 4. A Főrendek által elfogadott felirat bővebb magyarázóin annak folytábani határozat s Bécsbe küldöttség általi küldése. Midőn a képviselők a Nádortól visszajöttek, még egyszer hozzá fogtak a teljesen be nem végzett városi ügyhez. De csakhamar félbeszakittaték e tárgyallás s az ügy a népképviselet Szentiványi Károly által megpenditett, s rögtön elfogadott elvében elmerült. A népképviselet azon küldöttségre bízatott, melly a honvédelem iránt küldetett ki, s következő tagokból állott: Kossuth, Szentkirályi, Pázmándy, Somsieh. Xester és Rengey. Majd Bernáth szóba hozta szükségét annak, hogy az öszves követi kar a küldőket a történtekről egyformán tudósitsa s e tudósítás azonnal kidolgoztatni rendeltessék. Elfogadtatott. Arra Széchenyi a megrendelt sajtó törvény elkészítése végett, mint az illető választmány elnöke, a tagokat magához hívta meg. Emlékezetes szavakat mondott ez alkalommal: »Sokan örülnek, sokan büsulnak azok (az új események) felett. O még nem tudta magát elhatározni, örüljön-e vagy búsuljon? Felfogása szerint épen annyi probabilitás van arra. hogy Magyarország egy szebb jövendőnek indul elébe, mint arra, hogy önmagában, s magával küzdve, végóráját éri. Ezt mutatja más nemzetek példája, mellyek illy pillanatokban vagy nagyra nőttek, vagy kimúltak az élők sorából. A gyógyszer azonban kezünkben van. Neki régi kedves óhajtása, hogy Magyarország saját tengelye körül forogjon, mert e nélkül olly progressio lehetetlen, minő után ő sóvárog. Es azon hihetőség, hogy ez most megtörténhetik, örömmel tölti el szivét. De az aggasztja, hogy a szomszédság tűzre lobbant, s mi magyarok, szalmakörülményeink közt illy közel vagyunk e tűzhöz.«