Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - VI. A martiusi napok eseményei

53 tani képes leend, felelős s független magyar ministerium kinevezését indítványba hozta s az iránti felirás javaslatát azonnal elolvasta, e nagy lépés nem csak hogy a conservativ párt részéről nem elleneztetett, hanem a ház által közakarattal fogadtatott el. Megemlítjük ezen felirás származására nézve, hogy eredetileg az országgyűlés teendői s különösen anyagi szükségeinek mi módoni elintézése iránt Széchenyinél tartott vegyes szinezetű tanácskozmányokban pendittetett meg, okul azokra szolgálván Széchenyi nevezetes munkálata a közlekedési eszközök létesítése iránt, melly munkálatban ő az ország önállóságának szempontjából a vasúti vonalokat Pestről mint a haza szivéből kifolyó megannyi súgárokat az ország minden szélei felé vezettetni javasolta, ellentétül a Kossuth és az utasításoknál fogva az egész ország által sürgetve óhajtott fiumei vasút elsősége ellen. Eleinte azon tanácskozmányban ezen két nézetről s ezekkel rokonságánál fogva az országos pénztár és egyébb az országgyűlésen már megpendített tárgyak elintézéséről folyt az eszmecsere, míg végre a naponként ujjabb nagy dolgokról érkező tudósításoktól serkentve, Kossuth szóba hozta a független ministerium eszméjét. Széchenyi aggódó lelke nem bizott az előterjesztés szerencsés eredményébe, s a máimegkezdett irányban tova haladást óhajtotta, de a közszellem már túl rajta lebegett, s a tárgy ellentállhatlan varázszsal magával ragadta a tanácskozmányt. Kossuth felirati javaslata ott s aztán mint mondók, az alsóházban ellenészrevétel nélkül végzésé lőn. Majd az országos ülésben is, hol a személynök inkább elmélkedett felette, mint ostromolta, s inkább azon része ellen, mellyben az austriai örökös tartományok alkotmányigényei a birodalom közszükségének szempontjából kiemelve valának, mint Magyarország követelt joga ellen teve észrevételeket, megtámadás nélkül menvén keresztül, a felirat a Főrendekhez küldetett által, ott azonban megakadt. Nem volt csuda, hogy a nagy jelentőségű kívánat a főrendi táblára meglepőleg hatott, s teendője iránt zavarba ejtette. Ellenezni a felírást annyi volt, mint a már nagy dolgok utáni hő vágyakra lobbant közönség haragját idézni elő s kitenni a táblát a hazafiatlanság, sőt hazaárulásról vádoltatásnak; más részt ez annyi kapocs által az udvarhoz és a bécsi kormányhoz kötött