Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - V. Az országgyűlés folyamata

26 politica iránt nyilvánítottak véleményt. Ez eljárást nagyobb tökéllyel követte az 1847. országgyűlés, s ha az adresse feletti vitái már magokban s a belőlök keletkezett jeles okirat miatt nyomatékosak voltak, annál inkább váltak azokká az érdeklett válaszirat és ez országgyűlés végeredménye közti öszvefüggés által. November 22-én mind a két párt részéről külön indítvány tétetett a válaszfeliratra nézve. Előbb Somsich Pál a Conservativekét, majd utánna Kossuth az ellenzékét adta elő. Amaz is okoskodásaiban a haladás, a törvényiség és a nemzetiség elveire támaszkodott. S mégis lényeges külömbség létezett az ő, s az utánna felszóllalt követ indítványának iránya közt. A conservativ párt első szónoka, indítványának formulázásában gondosan figyelt arra, hogy Magyarhon e válaszirata által a kormány törekvését saját alkotmányos vágyaival öszvehangzónak jelentse ki, s a kormány és nemzet köztti egyetértésnek illy constatirozásából a kormány erkölcsi erőt merítsen a külfölddel szemközt. Mellőzni akart tehát minden olly eszmét, melly a külföld előtt föltárná a bécsi kormány és Magyarország között a haladás értelmére nézve létező külömbséget. mi szerint, midőn a nemzet az önalkotmányosság kifejlesztése, ugyan akkor az udvar absolutistikus hatalom rendezés felé irányozza útját. Másik vonása Somsich indítványának a magyarországi közvetlen igazgatás, azaz Aponyi Cancellár eljárásának vádtol és rosszalástól megmentésében, s következőleg a régi sérelmek orvoslása kivánatának, a nevezett Cancellár alatt történtek megemlítése nélküli ajánlatában rejlett. Röviden összevonva, értelme ez volt: »A nemzet hálát nyilvánít a Király, nemzeti nyelven felszóllamlása, s az ország által választott Nádor megerősítése miatt, s kijelenti, hogy a királyi előadások s azok mellett leküldött törvényjavaslatok benne örömet gerjesztettek. ígéri tehát, hogy ezek tárgyallásában késni nem fog, s kéri egyszersmind a múlt országgyűlésekről fölküldött sérelmeinek orvoslását.« Hogy az ellenzék e programmot nem fogadhatta el, világos volt azon elvtusák után, mellyek közte és a conservativek köztt az utóbbi országgyűlés óta a jelennek megnyitásáig megyei gyűléseken, párttanácskozmányokban, és sajtó terén szakadatlanul folytak. Az ellen-