Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

431 Emiitettük a karlováczi dolgok beszéllésében. hogy Rajacsics annál féltékenyebben ragaszkodott felsőségi igényeihez, mennél inkább látta a való hatalmát kezeiből kicsúszni. Ezen buzgalomtól ingerelve, mihelyt a Bánság a magyar hadtól elhagyatott, azonnal Xagybecskerekre tette át székhelyét, részint hogy közel legyen a hozzá hü Knicsanin és Theodorovics táboraihoz s ez által a főodbort annál könnyebben féken tarthassa, részint hogy magát a Bánságban álfejedelmi fényében mutogassa, jSTagybecskerekről hangzatos szót emelt rendeL leteiben: a főodbort arra utasitotta, hogy őt bánsági utazásában kövesse. — Karlováczot ostromállapotba tette. — az ellenzéki szerb ujságlapokat fölfüggesztette. Majd Zsombolyra s végre Temesvárra utazott. Ott Febr. 9. és 10-én a görög n. e. püspöki lakban főodbori ülést tartott, a főodbor által népkormányzói hivatalát újra megismertette, s ezen minőségében a magyar országrészek igazgatására ön elnöklete alatt tanácsot rendezett, melyhez alelnökül Rudics József volt bácsi főispányt, Mihajlovics Felixet, a zágrábi püspök volt jószágigazgatóját és Fogarassy krassó megyei táblabirót nevezte ki, — e három alelnökségben az első a catholicus szerbeket, a második a g. n. e. szerbeket, s a harmadik az oláhokat képviselvén. Hogy méltósága még magosabb fellegből csillámljék, a hiú főpap néhány hazafi elkoboztatását rendelte el, mintegy jeléül a független vajdaság fejedelmi jogainak. De még Temesvárt léte alatt meggyőződött, hogy a magyarok kivonulásának nem az volt következése, hogy szerb uralom és szerb minister alakulások ideje elérkezett, hanem hogy a tartománynak a temesvári császári vezérek lettek urai, még ott is, hol szerb őrségek léptek a magyarok helyébe, mert a tisztek leszedték a szerb zászlókat az általok vezénylet alá vett szerit seregben, a német parancs szót hozták be és az odborokat a kerületekben szétoszlatták. Knicsanin maga is nem sokára serege nagyobb részével vissza tért hónába, — Bajacsics pedig tanácsosnak tartotta cs. biztossá kineveztetését vissza nem utasítani, — noha e kinevezés által arra volt emlékeztetve, hogy szerepet azontúl csak mint engedelmes császári alattvaló játszhatik.]