Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)
II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig
428 séről nem történt semmi intézkedés, és most a nép végtelen tömegben országutat, mezőt, pusztát elborítva, mindenének oda hagyásával fut, menekül, hogy legalább életét és családját a rabló rácz csordák öldökléseitől megmenthesse. S bizonytalan jövővel szemben borzasztó éh halál veszélyétől retteg. A menekülő magyar népség — elhagyva vezetőitől — Szeged felé nyomul, vissza az ősi forráshoz. A nép szívesen megosztja rokonaival kenyerét. A tábor megszállta a vidéket, s a menekülők serege hihetőleg még annyira szaporitandja a népséget, holott a gabona szállító vidék az ellenség kezébe került. Ez állapot Szeged lakóira is rosz benyomást tett.* Szeged város és Csanád megye hatóságai dicséretes buzgalommal erőködtek a menekülők elhelyezését könnyíteni, s a volt bánsági királyi biztos február első napjaiban Debreczenből a végre érkezett le, hogy mielőtt a bácsbánsági sereg kíséretében felvidékre távoznék, a menekültek öszveirását. élelem segéllyel ellátását s mennél több helyen elosztását eszközölje. De a szükség nagyságához mérve a segítség ereje kicsiny volt. A menekvők nagy része nyomorban tölté a telet, sok közülök elveszett. Kik elég bátrak voltak a kivándorlási tanács daczára otthon várni be az eseményeket, vagy kiket eszközök hiánya gátolt meg a roham követésétől — azok a szerbek első dühének kiállta után békén maradtak ön tűzhelyeiken, s minden esetre kevesebbet szenvedtek a kivándorlottaknál. Igaz. a magyar községek nem részesültek a temesvári várkormány önkéntes gondoskodásában, melyet a német lakosú, bármint comprommittált helyek, p. o. Fejértemplom irányában is gyakorlott. Több ily helyekre Temesvárról kisebb-nagyobb őrség küldetett, mely ha a nevezetesebb hazafias egyéneket otthon kaphatta, azokat bebörtönözte ugyan, de a szerb csordák betörésének s pusztitásinak elejét vette. A császáriak által meg nem szállott városokban az alig eltávozott magyar hadak helyét szerb csapatok foglalták el azonnal, s raboltak, mint 0 és Uj-Becsén történt, Verbászon a lakosok előre látó németek lévén — hódolattal mentek elébe a szerbeknek, de mind a mellett nem háríthatták el magoktól a kiprédáltatás sorsát, sőt midőn látták, hogy a szerbek sehogy sem akarják érteni a barátságot, s azért a