Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

418 Magyarországban egész a lázadásig emelkedett, s én királyi kötelességemnek tartottam e pártütést fegyveres hatalommal elnyomni, hogy hű népemnek békés alkotmányos létet bizto­sitsak, Magyarország azon lakóinak, kik ön egyházi hatósága alatt állanak, hűségétől elvárom, hogy azon párttal minden közlekedéstől tartózkodni fognak, s a rend helyreállitásában Windischgraetz herczeg parancsa alatti sereget előmozditand­ják. On hűségétől elvárom, hogy befolyását szükségtelen elnyo­mások s bántalmak ellen s kegyetlenkedések elkerülésére for­ditandja, s igy atyai szivem azon kívánságának, hogy a békés állapot helyre állittassék, melyben lehetséges leend szerb alatt­valóim méltányos kívánatainak eleget tenni, teljesítését előmoz­ditandja.« 34. §. Rajacsicsra a császári leirat kedvező benyomást tett a mennyiben az ő hűségének s befolyásának fontosságot tulaj­donított, — de mint minden bűnös, midőn rejteni óhajtott tényre emlékeztetik, boszontva érezte magát a kegyetlenkedé­sek mellőzésére intés által. Azon felül természetes volt, hogy a szerb igények megismerésének hosszú halogatása miatt is patriarchai és népkormányzói neheztelését ki jelenteni egé­szen helyén látta. A bécsi kormányhoz intézett válaszfeliratá­ban tehát így szólt: »a politicai változás Magyarországban, és az öszves birodalomban minden népeknek adott szabadsá­got, csak a szerbeknek nem, és a végvidék a májusban költ kir. kézirat által a magyarok önkénye alá vettetett. Különös, hogy a bécsi kormány szivére nem veszi a Magyarok törekvé­seit a Szerbek' kiirtására, s az ő borzasztó kegyetlenkedései­ket. Az ő tekintélyének csökkentése e vészteljes időben az ösz­ves birodalomnak káros lehet, még is a magyar ministerium általi letétele nem volt megsemmítve. Ha Bécsben halasztják a szerbek kívánatainak teljesítését, ő akaratja ellen kéntelen lesz engedni a közkívánatnak, s a magyarokkal alkuba lépni, kik kétszeresen fognának igy nyerni, t. i. szövetséget a szerb nemzettel, s az által módot erejöket központosítani. Arra is figyelmezteti a bécsi kormányt, hogy a Bán serege fele rész­ben a g. n. e. népből áll, kik hasonlón befejezettnek tekintenék a háborút, ha a szerbek és magyarok közt béke létesülne.« — Itt is Rajacsics megszokott dísztelen védelem módjára találunk. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom