Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

408 hitte, hogy a várnak csak két sor bástyája van. Természetes volt tehát, hogy mindenben zavar keletkezett, —• a hozott lajtorják igen rövidek voltak, a kalauzok állításai hibásoknak bizonyultak, p. o. egy hid, melyre szerintök reá akadni kellett volna, se hogy sem volt feltalálható, a második sáncz kapuja, ellenkezőleg az ő mondásukkal, erősen eltorlaszolt állapotban találtatott, s minden ostrom eszközök a talált akadályok nagyságán alóliaknak tapasztaltattak. Nem volt más hátra mint vissza vonulást parancsolni. De már akkor a várfok őrei az ostromlókat észrevették, a várőrséget felriasztották, s szürkület felé a várőrség már a sánczokon állott s az ellen sánczpartokra lövődözött, — minél azonban öldöklőbb volt azon tüz, mit a várágyuk keresztben okádtak a visszavonuló magyar hadra, mely e veszélyes helyzetből 11 halott, 18 sebesülttel és 22 fogoly hátrahagyásával menekült. A nehéz sebesültek közé a 30. honvédzászlóalj őrnagya Ziceo tartozott. A veszteség egy két napig sokkal súlyosabbnak tartatott, mert az ágyú kereszttűz alatt sokan a honvédek közül a sánczok közt el búvtak, s onnan némelyek a következő, némelyek csak másod éjben szabadulhattak ki. E szerencsétlenül végződött ostrom a Máriássy hadvezérsége iránti közbizodalmat, mely ugy sem volt nagy soha, végkép megsemmisitette. Nyilvánosan hangzott a vád, mi szerint ha Lippa elvesztése után Uj Aradot oly hirtelen nem üritette volna ki, a vár azóta élelem fogyatkozásból végső szorultságra jutott volna. Berger magán az ostromkisérlet napján a portyázó uhlánok által a várba behurczolt s ott fogva tartott Bernáth Gredeont, bihari nemzetőr őrnanagyot, több más hazafi foglyokkal együtt a várból szabadon bocsátotta. 29. §. Az aradi magyar tábor végzete volt még egy kinos csapást szenvednie, mielőtt Máriássy alezredes parancsnokságától megválnék. December 11-én Erdélyből 600 dragonyos és végvidéki katona Lippa alá érkezett, s az ott talált székely és honvéd őrséget Radnára átszorította, néhány honvédet foglyul ejtvén. A vissza vert magyarok a Maros jobb partján 0 Arad, — a császáriak pedig a bánsági oldalon UjArad felé haladtak, s Hidegkuton a Gr. Leiningen vezérőrnagy alatt Temesvárról jött nagyobb csapattal egyesültek.