Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

396 a temesvári ostroni állapot hirdetés után — Oct. 13-án — a Zsigmondfalván szállásolt osztálynak éles ütközete volt, de abban a szerbek valának a megtámadó fél. Ugyan is délután az előőrsök egy Tomasovácz felöl nyolcz ágyúval előnyomuló számos csaportot vévén észre, az előcsapati vezénylő Gróf Bethlen József hanover huszár hadnagy a maga huszár szárnyát, Hankovics György pedig a maga bihari nemzetőri századát sietőleg állították föl csatárlánczba, s a faluból ki indult haderő meg érkezéséig az ellenséget feltartóztatni törekedtek. Ez megtörténvén, a magyarok ágyúi az ellenség sorait rövid perczek alatt megingatták, de ez újra talpra állott s megtámadó rohanást intézett a magyar vonal balszárnyára, a Báró Milutinovich Mihály hanover huszár őrnagy által vezénylett Vasa gyalogságra. De e balszárny hősileg megállta helyét, a lázadókat zavarba hozta, s Tomasováczra rendetlenül vissza húzódásra kénszeritette, miután 32 halottjuk a csatahelyen maradt, a kocsijaikon elhurczolt számos sebesültjeik számát pedig kitudni nem lehetett. A magyar csapatnak 1 halottja és 5 sebesültje volt. Az ellenség e vissza veretése után a becskereki tábor November hó végéig semmi hadi müveletet nem tett. Eleinte a mély sárba sülyedt járhatlan utak gátoltak minden mozdulatot, azután a megkezdett béke alkudozások mellett nem találtatott tanácsosnak ugyan azon időben megtámadási harezot folytatni. De noha ez alkudozások alatt az ellenség sem mozdult előre, a tettleges fegyvernyugvás neki nagy hasznára vált az által, hogy Tomasováczi táborhelyét mély árkokkal és magos sánczokkal megerősíteni, s elegendő ágyukkal el látni elég hosszú ideje volt. Ez egész időszakban Kiss Ernő távol lévén, Vetter volt a főparancsnok. A hosszú csendet Novem. 28-án a lázadók egy csoportja. 60 serviánussal vegyitve, Hajducsiczára tett rablási betörésével szakította félbe, honnan sok pusztitás elkövetése után ismét a végvidékbe takarodott el. Végre Nov. 3,0-án Vetter serege legnagyobb rés/ível Tomasovácz felé vonult ki, de a közönségesen ápolt sikerremények kinosan hiusittattak meg, mert midőn a sereg már Tomasováczhoz közel vala, vastag köd bocsátkozék le az égről, s a láthatárt elboritá! Vetter tábornok kéntelen volt seregével Becskerekre vissza térni. — E helyen a bánsági hadsereg