Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

378 resztül, soraiban azon hir terjedt el, hogy a szó'reghi rácz lakosoknál fegyver van elrejtve, és hogy a nemzetőrök eltávoztával a helybeli magyarokat megakarják támadni. E hiren felindulván, neki mentek kutatni a rácz házakat és itt ott fegyvert találtak is. E műtétei alatt verekedés üt ki, s a nemzetőrök számos szőreghi szerb lakost megölnek. Két részeg nemzetőr pedig vissza szalad Szegedre, s a város népét azon álhirrel riasztja föl, hogy Szervianusok jönnek Szeged elfoglalására, s Szőreghen már öszve is csaptak a nemzetőrökkel. A nép fölháborodik, félre veri a harangokat, riadót doboltat, mindenki fegyvert ragadva a Tiszához szalad, a várban volt 12 fontos ágyuk kartácsokkal megtöltve a hídfőnek szegeztetnek ki, a nemzetőrök legnagyobb rendetlenségben föl s alá szaladnak, s gondatlanul sütögetik ki fegyvereiket. E pillanatban Szőregh felől marhákat hajtó vörös övü moldovai oláhok közelednek a hidhoz, és a dühtől elvakított nép bennök a várt Szerviánusokat véli szemlélni, tehát reájok rohan és 13 oláht irgalmatlanul lekonczol. Arra a rendetlenség még magosabb fokra hágott, és semmi tekintély sem volt képes többé a feláradt népszenvedélyt lecsillapítani. Majd reá rohannak a szegedi rácz kereskedők boltjaira, tőllök puskaport kívánnak, s mivel azok elegendő mennyiséggel nem szolgálhatnak, négynek boltjait lerombolják, sőt Zseravicz nevü előkelő kereskedőt s még egy másikat megölik, Zseravicz nejét is Czikó kapitány alig mentvén meg az őrjöngő csoport kezeiből. Akkor a városi fegyver és lőszer tárokra rohannak, s azokat kiüresítik, — az egész város az eszeveszett tömeg prédájává lőn, s a boltokat kirablottak magok közt verekednek az elrablott jószág felett, mint egy szemtanú irá, az erősebb leütvén a gyengébbet, hogy osztályrészétől megfossza. A nemzetőrség nagyrésze távol volt a várostól, a helyben szállásolt katonaság parányi számú, igy nem volt csuda, hogy a dühöngök a helybeli nemzetörök ellen is fordították fegyveröket, s számost közülök agyon lőttek vagy megsebesítettek. Egy a városban lakott birtokos, Beniczky nevü, nemes elszántsággal a tömeg elébe lépett, s azt könyörgő szóval le csillapítani törekedett, de jó szándékának áldozatául esett, mert elféktelenült laktársai sorából egy golyó holtan földre teritette. Az akkor helyben működött Egressy Gábor