Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

374 szégyenére a magyar ügynek ellensége volt. s ezredét elhagyta. Hosszabb fogsága után későbben a Vár fogságába került magyar tisztekkel cseréltetett ki, s Erdélybe távozott. 8. §. Az aradi várkormányzó nem csak fegyverrel vívott az ország ellen, hanem a néplázitást is használta eszközül. Az Arad megyei oláhság felkelését nem lehet nemzetiségi mozgalomnak nevezni, minő az erdélyi oláhoké volt. ők semmi ily czélt nem ismertek, s tetteik abból álltak, hogy értesittetvén a várból, miképen a megye által megrendelt újonczozás nem a császár számára történik, s annál fogva ők bátran megtagadhatják azt, a besorozási tiszteknek ellentálltak, őket elkergették, s kihágásaikat aztán fokról fokra rablás és gyilkolásig folytatták. Aztán félelemből a megye hatalom kara előtt, csoportokba gyülekeztek, hogy védhessék magokat. Csalatkoznék azonban, ki az Arad megyei oláh lázadás lerajzolt jelleméből azt következtetné, hogy ők a Császár ügyének védelmére könnyen voltak volna felbnzdithatók. A könnyüség, mellyel a várbóli fel lázitások történt, azon gyűlöletnek tulajdonítandó, melylyel az oláhok az újonczozás ellen örök időtől fogva viseltettek, s midőn azt hallották, hogy a Császár nem parancsolta meg az ujonczkiállitást, e körülményben büntetlenséget biztosító okot találtak az ellentállásra. Ezen hit némely német helységekre is terjedt ki, p. o. Elek helység szinte megtagadta az ujonczozást, csakhogy az oláhoknál okosabb németek ellentállása semmi más nemű kihágássá nem fajult el, s merőben mint engedetlenség fenyíttetett meg. Bárhogy volt, az aradi várkormányzó hasznára szolgált, hogy az óaradi magyar tábort minduntalan gyengíteni kellett a minduntalan nyugtalankodó oláhok elleni kirándulásokkal. ()ctober végén Világos környékén az oláhság már másodszor fel lázadt. Kovaszinczon feltörte és ki rablota a komákat, és az egész vidéket rettegésbe hozta. Azért Gál László őrnagy 3 század gyalogsággal és 1 ágyúval Világos felé indult, követve Boczkó Dániel kormánybiztos által öszvegyüjtött négy ezernyi békési nemzetőröktől. Az őrnagy Világos alatt egy nagy, közel 6000 főt számláló oláh csoportra akadt, azt megtámadta és vagy 70 halott és sebest ejtvén soraiban, tökélletesen szétverte. Majd Boczkó kormánybiztos rögtön ítélő bíróságot nevezett ki a