Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

367 létében, mellyel hazaárulóknak nyilvánította ki őket, hogy »első példa az országban, hol az elterjedt katonai lázadásnak polgári és egyházi személyek nyújtanak akép segélyt, hogy a lázadásnak polgári hatóság szinét kölcsönözzék.« — Ellenkezőleg a nevezettekkel, a csanádi szentszék s e püspök megye legtöbb lelkészei szilárd hazafiság példáját adták. A szentszék elnöke. Bóka József őrkanonok hatóságát Makóra tette át, a várban maradt kanonokok pedig szenvedőleg viselték magokat, segéd kezet a várkormánynak egy sem nyújtott. Róka November 2-án a megyéket körlevél által értesítette, hogy a temesvári várban a törvény és alkotmány ellen fellázadt katonaság a püspöki hatóság önállását megtámadni nem átalotta. Ezért a várbeli hadi tanács őt árulónak és törvényen kivül helyezettnek hirdette ki. A hazához hű polgári, egyházi és katonai egyének egyaránt vétettek üldözésbe. A hadi tanács Kiss Ernő és a kir. biztos fejeire száz száz aranyat, Murányi alispányéra 50 aranyat tett ki jutalmul. Békés maradása sem a várban, sem környékén hazafinak többé nem volt. October közepében Karácsonyi László torontáli főispány sürgős dolgai miatt, Piret altábornagytól előre nyert engedelemmel, Temesvárra bement, de a Leiningen által vezetett hadi tanács Piret bátorság biztosítását félre vetette s őt foglyul tartóztatta le. Oct. 16-án a hadi tanács hirdetményt bocsátott ki, mi szerint oly természetű veszélyek, mint a melynek áldozata Pesten Gr. Lamberg lőn, nem fogják visszarettenteni őt a várnak a császári dynastia számára megőrzésétől. Bár akkor még királyi zászló lebegett a magyar táborokban, a hadi tanács már ugy bánt az ország híveivel, mint elitélt felségárulókkal. A hova csak kiterjesztheté bitorló kezét, azok vagyonát elfoglalta, jószágaikat zár alá vette, házaikat őrjöngő csordák pusztításainak át engedte, s Nov. 30-án ki hirdette, hogy a császár hiveit a háború által szenvedett káraikért a magyar felkelők — mint nevezé a hazafiakat — jószágaiból fogja kárpótolni. Kevés idő alatt a temesvári börtönök a vidéken elfogott s legdurvább módon behurczolt hazafiakkal teltek meg. A temesvári hadi tanács előképét játszá a borzalmaknak, mikkel tiz hó múlva Haynau az egész hazát vala elb oritandó! 4. §. Ez időben még lehetlen volt Temesvár ostrom-