Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

354 nemzetőr csapattal indult s látására a zendülő nép, melynek számát a szomszéd falukból öszvefutott oláhok ezer embernél többre szaporították, még őrjöngőbb lett, — az őrnagy kéntelen volt tüzet parancsolni s többen a zendülők közül holtan rogytak le. A rend akkor ugyan helyre állíttatott, a kolomposok elfogattak, de egyes zendülők lóháton futották be a vidéket, és feleik közt segélyért kiáltottak. Nadabon másodszor tolult öszve a lecsillapithatlan oláhok tömege, s Grál másodszor volt kéntelen csapatját csatarendben vezetni ellenök, s közülök számosnak megsebesitésével fegyvertüz által végkép szét szalasztani őket. Arad megye a bánsági kir. biztossághoz tartozott, s azért a Biztos Nadab vidékét a rend biztosítására kellő rendeletek megtételéül bejárta. Az aradi oláhok szellemét zajlóbbnak találta mint a bánságiakét. A kormány az aradi vár ellenséges tetteinek hallottára két képviselőt, — egyike Záborszky József volt — küldött le a végre, hogy ajánlatok utján megkísértsék a várőrség megtérítését, de a képviselők minden siker nélkül tértek vissza Pestre. Oct. 11-én Török Gábor a bácsi magyar sereg fő élelmezési biztosa a Bánságból Aradra utaztában az aradi vár alatt portyázó uhlánok által elfogatott, s a várba bekisértetett. Berger a főpolgármestere szabadon bocsátását kérő Városközségnek azt üzente, hogy addig ki nem bocsátja, míg a város meg nem hódol, — későbben mindazáltal a magyar fogságba került Vargha nevü osztrák kapitánnyal a derék hazafi kicseréltetett. 45. §. Temesvár volt a szerb lázadás egész területén a legfontosabb hely. Fekvén a Bánság közepében, ennek minden felé sugárzott hatása. S egy felől Arad és Pétervárad, másfelől Szeged és Erdély közt a közlekedési kulcsot képezte. Azonkívül a fő polgári és katonai hatóságok székelése növelte a vár hatalmát. A katonai vezérek s az idegen katonaságból álló őrség szellemét már eléggé ismerjük. Hozzá kell adnunk, hogy a lakosság nagyobb fele szerb és oláhokból állott, s e két elem alsóbb osztályai, tehát tömege inkább a vajdaság kivívása, mint a haza megmentése után sóvárgott. A miveltebb osztályokról azt csak egyesekre nézve mondhatjuk. Ily körülmények közt a legtöbb mit Temesvártól remélleni lehe-