Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

339 Beöthy azonban felvilágosították és az engedelmesség útjára visszatérítették őket. Az eset köztudomásra jutván, az ostrom sikertelensége mellett, a gyanúnak természetesen kellett támadnia. Feljebb azonban emiitők az okot. mely miatt a tüz Sz.-Tamáson tova nem terjedhetett. Mészáros szerencsétlensége daczára perczig sem veszté el a sereg szeretetét és bizodalmát, sőt rendületlen bátorsága, mellyel a harcz alatt a legveszélyesb pontokon a halállal •daczolt, s kínos hazafi fájdalma a csata nem sikerülte miatt, a sereg irántai tiszteletét növelték. A közaggályt egy pár hét múlva az alföldre le jött Kossuth elragadó szónoklattal eloszlatni igyekvék. Oct. 5-én a Szegedi nagy piaczon a népet lelkesítette, s a felbuzditott szegediek esküt kiáltottak, hogy a hazát utósó csepp vérig fogják védeni. 33. §. Mint a Bánságban, ugy Bácsban is a hadseregtől egészen külön nemzetőri s önkéntes több kis táborok rendeztettek. Olykor némi rendes erő is adatott hozzájok. Ilyen kis táborok Futakon. Palánkán, Kéren sat. léteztek. A rend őrzésére s a lázadó hajlamú szerb községek féken tartására a kir. biztosság hasznos eszközei valának. A bács megyei tiszti kar nagy részét nem jellemzé különös erély, és számosan közüle tanácsosnak tartották a veszéllyel növekedő felelősség elől lemondás által elvonulni. Beöthynek sok fáradtságába került kiszemelni az egyéneket, kikre a megye kormányzását bizhatá. A háború esetein kivül a megyében nem történt semmi nevezetes, kivévén Piros helység lázadási jelenetét, melyet beszélyünkből ki nem hagyhatunk. Ezen magyar és szerbektől lakott faluban valami kóborló szerb csapatok tanyát akartak ütni. de azt a helybeli magyarok meg nem engedték, s a faluból kiverték őket, megfenyítvén a lázadó csoport pártját fogott pirosi szerbeket is. Ez esettől fogva a magyarok őrködtek a falu bátorsága felett, de szerb laktársaik által biztosíttatván, hogy nincs mitől félniök, az őrködéssel felhagytak, néhány nap múlva azonban Sept.' lí-én — meglepetésökre 24 szerviánus jött a helységbe, s a helybeli szerbek azonnal egyesülvén velők, együtt rohanták meg a község házát s ott 4 magyart megöltek. A magyarok a veszély láttára csoportba álltak öszve. megrohan-