Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

333 len harcz fejlődött e hősök és a Szerviánusok között. Már a győzelem a magyar sereg markában volt, mert ha az előnyomuló Sándor gyalogságot a többi csapatok követik, Sz.-Tamáson még azon órában magyar zászló lobogott volna. De fájdalom, azon perczben, midőn közös előnyomulást kell vala parancsolni, a VollenhofFer alatti dandárnak vissza vonulás parancsoltatott, s a Bakonyi osztályához tartozó Pesti önkéntes zászlóalj is hátra húzódott, nem igazolván azon ki tüntetését, hogy a Sereg létszámában ő volt az egyetlen nemzetőri zászlóalj, mely a rendes erő közé számíttatott. Ellenben a Sérviánitsok segítségére nem csak Wongorszky a hidsánczok ágyúit irányozta, hanem végőri csapatok siettek Sz. tamás más pontjairól, így Bakonyi osztálya magára hagyatva, s szaporodó ellenségtől feltartóztatva, kéntelen volt az ostrommal felhagyni. Bakonyi azután a Sánczok előtti téren foglalj állást, s az ágyúzást még sokáig folytatta akkor is, midőn a megtámadás többi pontjain a tűz elnémult. A vesztesség, melyet á*-Szerbek halottakban és sebesültekben Bakonyi dicső osztályától szenvedtek, saját megismerésük szerint tetemes volt. VollenhofFer a hid elfoglalását a korán adott vissza vonulási parancs miatt nem hajtotta végre. Igaz, hogy azon hidat a nevezett lengyel a maga ágyúival s Radonics nevü ifjú felkelő végőr csapatokkal keményen védelmezték, de mivel 3 ágyújok a hidfőn a magyar golyók által elrontatott, ezen körülmény a hid vesztét vonta volna maga után, ha az ostrom folytattatik. De oly hamar adott Bechtold ez oldalon vissza vonulásra parancsot, hogy itt az ágyúzás már 10 órakor megszűnt, midőn azt Bakonyi egész 1 óráig folytatta. Ez utóbbi mint Magyar előtt az áruló Bechtold nem merte cselét szemlátomást űzni, vagy pedig őt magára hagyván, csapatját veszésnek szánta, — ily okokból történhetett, hogy hozzá visszavonulásra oly későn küldött parancsot. Bakonyin kivül, ki a napnak hőse volt, Aulich alezredes a Sándor gyalogságból teve magát hidegvérüsége és bölcs rendelkezéseivel nagy dicséretre méltóvá. Lenkey is kitűnt bátorságával. A sereg lankadtan bár, de jó rendben húzódott vissza szálláshelyeire. A csata azonban határozottan vesztve volt. 30. §. Nem sokkal szerencsésebb eredménnyel végződött