Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - III. Az országgyűlés alakja s fő egyéniségi

9 el vég pontjokat, miszerint Kossuth pályája okozataival és követ­kezményeivel' együtt tellyesen kész történet anyagul szemléltet­hetnék ; azért talán Ítéletünk tellyesen részrehajlatlannak nem fog látszani. De ez vissza nem tartóztat, sőt megvalljuk, hogy egyéneknek, és a nagy jeleneteknek, mellyek honunkra olly meg­rázkódtatólag hatottak, részvétlen nézői nem voltunk. Vagy van-e, ki azokkal szembe, hatástalanul maradt ? Vagy talán azok véle­ménye hitelesebb, kik ellenkező benyomást érzettek ? Ezt meg nem engedhetjük; eldönteni legalább, mellyik fél csalódott, csak későbbi kor irója foghatja. Mivel mi tartozunk, az: hiven raj­zolni a képet, a miként azt meggyőződésünkben látjuk. A magyar törvényhozás e századbeli jeles férfiai országos híre magában az országgyűlési teremben vette kezdetét. Nagy Pál és Deák a nagy közönség figyelmét követi fellépésök által vonták magokra; az előtti pályájuk vagy iffjú éveikben folyt el, vagy egyes vidéki szerepelésről vala csak ösmeretes. Kossuth már negyvenötödik évét életének töltötte be, midőn képviselői székbe ült. Az ő megjelenése nem lepett meg, mint említett elődeié; a híresség legfőbb fokáról jutván a törvényhozás padjára, feszült várakozással találkozók. Feladata annál terhe­sebb volt. Mint hírlapíró, szónok, agitátor közvetőleg rég hatott az országos ügyek menetelére; most oda állott közvettlenül a Nemzet sorsvezetésének kormányához, hol tehetsége magasabb próbára vétetett, és felelőssége is súlyosbodott. Az elsőnek diadalmasan felelt meg; felelőségét bár az általa megmozdított események kereke még egészen nem forgott le, ekkorig fedezi Magyarország népének hite s rokonszenve hozzája, melly bukása után nem kissebbeclett, sőt nőtt. Az 1825-iki országgyűlésen Kossuth az ifjúsághoz tar­tozott, mellynek, mint tudjuk, szerepe törvényhozásunk helyén jelentékenyebb volt, mintsem pusztán hallgatóságnak neveztet­hetnék. Az akkori ifjúság megkezdte az 1832-ik évi által ki­fejtett hivatást, előljárni a szabadság eszméiben a törvényhozó test előtt, s azt az enthusiasmus által előre serkenteni. Az 1825. országgyűlés ellenzéki nevezetességei előtt Kossuth isme­retes volt. Borsiczky, ki akkor a szélső ellenzéket képviselé, 20 év múlva örömmel emlékezett vissza Kossuth országgyűlési ifjú korára. Az ifjú lángelméje — úgy szóla - s varázsló

Next

/
Oldalképek
Tartalom