Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

296 ezrede tiszti kara nevében oly nyilatkozást terjesztett be: mi szerint a végvidékbe többé egy lépést sem akarnak tenni, azért a hadi járulék díjról lemondanak, ő maga a Verseczi tábor vezényletéről le mond, s közli, hogy ezrede más tartományba áttételéért folyamodott, végre mind ezen határozatok okául azt adja, hogy ők mint Austriai tisztek nem vehetnek részt oly háborúban, mely oly módon vitetik, hogy utoljára minden helység el lesz pusztitva. Tagadja azonban, hogy a tiszti kar a lázadók ügye iránt rokonszenvvel viseltetik, hanem tettét főleg a bécsi őrség és az olasz és galicziai hadseregek nyilatkozatai indokolták. De azt bizton fogadja, — ugy végzé nyilatkozatát — hogy míg az ezred Verseczen lesz, a város és a polgári tartomány minden megtámadás elleni védelmében, — mely védő állás egyetlen feladatuk volt kezdettől fogva — fegyverök becsülete szerint és azon feláldozással fog részt venni, mely eddig az ország megismerését vivta ki számára. Ezen nyilatkozat, ha őszinteségében hinni lehetett volna, inkább megnyugtatásra mint aggályra adott volna okot. Mert addig is a Végvidéken az uhlánoktól kevés segélyünk volt, ha pedig Versecznek az ő kezökben biztos létéről meg győződve lehettünk volna, más csapatainkat onnan előre mozdítottuk volna, mi nagy nyeremény leendett. De Blomberg csalfa szavainak hinni nem lehetett, s azért nőttön nőtt az aggály, hogy az uhlán ezred rövid idő múlva az ország ellen fogja forditani fegyverét, s hogy e veszély, tekintve azt, hogy haderőnk mérlegében egy egész lovas ezred hatalmas rész volt, előreszámithatlan bajoknak szülője leendett. A kir. biztosság ez ezred eltávozását sürgette, de e czél elérésében sok akadályt lelt. Az ezred a bétsi hadministeriumhoz folyamodott, s mozdulni nem akart, mig útirányát attól nem veszi, — az ország érdekében pedig vigyázni kellett arra, hogy útját a magyar ügy iránt barátságtalan nép közepében ne folytassa, hol könnyen lázadást támaszthatna. Kijelölése tehát vonulások pontjainak, élénk vita tárgyává lett. 9. §. A temesvári fő hadi kormány azt akarta, hogy az uhlán ezred három osztálya Temesvár, egy osztálya pedig Arad vár környékére rendeltessék. E tervet a kir. biztosság ellenezte és az ezredet a Maroson tuli magyar vidékre szállítani kívánta.